Bérmálkozóknak – 13. A szentségi és liturgikus élet

Cél: Az egyházi liturgikus életbe való bekapcsolódás. Az embernek kötelessége Istent dicsőíteni az imádságban, és ezt teszi az Egyház liturgiájában.  

1. Az Egyházban közösen végzett dicsőítés a liturgia. Az Egyház istentiszteletét maga Jézus Krisztus végzi, aki az Egyház feje.  

a) Mi volt és mi most is Jézus istentisztelete? Az ő teljes engedelmessége és önátadása mennyei Atyjának. (vö. Zsid 10,7., Jn 8,29) egészen a szégyenletes kereszthalálig.  

b) Az Ószövetség véres, külsőséges áldozatai nem tetszettek Istennek, mert sokszor hiányzott belőlük a lelkület, de annál kedvesebb volt Fia áldozata. Megdicsőítette őt (Fil 1,9-10) Jézusért gyermekeivé fogadott.

2. Jézus Krisztus azt akarta, hogy áldozata örökké megmaradjon az Egyházban. Az utolsó vacsorán ezért rendelte a szentmiseáldozatot. Benne Jézus keresztáldozata válik jelenvalóvá, és minket bevon a maga önfeláldozásába.  

A szentmise az Egyház legfőbb és legértékesebb istentisztelete, általa jut el hozzánk a megváltás és gyümölcsei. Belőle származik a többi szentség minden hatóereje.

3. Liturgia alatt az Egyház minden hivatalos istentiszteleti cselekményét értjük, amit az Egyház a hívekkel, vagy a pap által a hívek nevében végez (pl. zsolozsma).  

a) A liturgiára egybegyűlt hívekben mutatkozik meg az Egyház. b) A liturgiában mutatkozik meg az is, hogy az Egyház valóban Krisztus teste. Krisztus ma is jelen van az egybegyűlt közösségben (Mt 18,20), az ő igéjében, a liturgiát vezető pap személyében. A pap által maga Krisztus cselekszik. Jelen van az átváltoztatás szavaira a kenyér és bor színe alatt.  

c) Krisztus nem egyedül, egymagában dicsőíti az Atyát, hanem a liturgiában maga mellé veszi az egész Egyházat. A liturgia az egész Egyház cselekménye. A hívek általános papsága (1Pét 2,9) abban áll, hogy életünket Istennek szenteljük, Jézussal együtt dicsőítjük az Atyát.  

d) A liturgia az örökkévalósággal is összekapcsol: az angyalokkal és szentekkel.

4. A liturgia és a külsőségek. A liturgia kedves Isten előtt, ha az lelkünk, értelmünk és akaratunk hódolata. 

a) A liturgiához elsősorban hely kell, és ez a templom.  

b) A liturgiához szükség van a liturgiát vezető személyekre.  

c) A liturgiának megvan a maga ritmusa, visszatérő ünnepek. Ezekből áll az egyházi év. Az egyházi év középpontjában Krisztus húsvéti misztériuma, vagyis a megváltásunk ünneplése áll. Az egyházi év az adventtel veszi kezdetét.  

d) A liturgikus szövegek többnyire bibliai szövegek, olykor magyarázatra szorulnak.  

e) A liturgikus szimbólumok általában a természet világából valók. 

f) Az emberi test is részt vesz a liturgiában: állás, térdelés, leborulás, meghajlás, békecsók, a papnak a hívek felé tárt kezei egységet teremtenek, s mutatják, hogy Krisztus megjelenítője készséges hivatását betölteni.  

g) A tárgyak: az egyházi ruhák, gyertyák, bor, víz, kenyér, olaj. Semmi sem üres ceremónia, a liturgiában mindennek megvan az értelme és magyarázata.

5. A liturgia és a szentségek. A szentmise mellett az istentisztelet legfontosabb cselekményei a szentségek.  

A hét szentség a keresztény élet minden fontos pillanatát és állomását megszentelik, hogy hitelesen tudjuk élni. A szentségek teljes hatásosságához föltétlenül hitválaszunk szükséges: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” (Mt 15,21-28)

D-K. József