Bérmálkozóknak - 14. Hivatás és egyházi rend

Hivatás és egyházi rend.  

Cél: Mindenhol Krisztus tanújaként az Egyház szolgálatára állni.

1. A hivatásról szóló jelenetek a Biblia leghatásosabb lapjai közé tartoznak. Gondoljunk néhány meghívásra, melyek a legmélyebben érinti a személyt: Mózest az égőcsipkebokorból (Kiv 3), Izaiást a templomban (Iz 6), Jeremiás megszólítása (Jer 1). Ezek a jelenetek szemünk elé állítják Istent a maga fenségében és kiismerhetetlenségében, úgyszintén az embert egész valóságában: félelmével és nemes lelkűségével, azzal a lehetőséggel, hogy elfogadja a hívást, vagy ellenáll annak. Ha Isten szól, útnak indulnak. Ezt látjuk Ábrahám, Jákob, Mózes, Ámosz, Izaiás, Jeremiás, Ezekiel esetében. Mindig ugyanazt ismételve: Menj! Elküldelek… Isten hívására, mindenki személyes módon, természetének megfelelően válaszol. Mózes jeleket kér, amelyek hitelesítik küldetését (Kiv 3,11), Izaiás felajánlkozik: ”Itt vagyok, engem küldj el!"  (Iz 6,8). Jeremiás ellenvetéseket tesz: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." (Jer 1,6). Mindegyik engedelmeskedik, mert lényegesen érintette Isten, tudatában van személyes küldetésének. Mindenki életében felhangzik az Úr hangja. Ez a hang minket is hív és követésre szólít. Hogyan hordozom a hivatást? Mózesnek ezt mondja: „Láttam népem nyomorúságát.... Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam...” általad. (Kiv 3,7-8) 

Közösséghez szól a küldetés: íme a nép, a föld, a hegy, a világ – akinek sorsában osztozom, akiben küldetésem elnyerik igazi értelmüket. A közösségi érzület magzatvize nélkül fulladásra ítélt minden meghívás. A közösségi érzület egyszerre termőtalaj, víz, levegő, napfény, mozgás, gondozás és felelősség.

2. A hivatás mindig közösségben születik és az életet lefoglalja. Amikor Isten megszólítására válaszolunk, ezt hivatásnak nevezzük. Jézus a közösségben élőket, tevékenykedőket: halászokat, családosokat, pénzváltót hívta. Ezekkel célja, hogy az üdvösség eszközei legyenek (1Tim 2,4). A hivatás személyes oldala a hit és átalakulás, a hitből és engedelmességből fakadó csatlakozás.

3. Isten megragad a belső hangok, szívbeli vonzalmak, nagy horderejű álmok által és módosítja életünket saját transzcendens természetéhez. Életünk során egyetlen elhatároló erejű hívást bontogatunk hívők és kevésbé hívők, felnőttek és gyermekek egyaránt (1Kor 9,16). Az Egyház tagjainak, szentjeinek élete mind a hivatásról szól.

4. A hivatást inkább megsejtjük, nem tudjuk megmagyarázni. A magyarázat nem jeleníti meg a hivatást, csak az élet. Megmagyarázni nem tudjuk, de róla beszélni tudunk (Ám 3,3-8).

5. Az Úr vállalja a vezetést, ezt tapasztaljuk is. Babits Mihály Az elbocsátott vad; Sienkiewicz Henrik Quo vadis; Franz Werfel Halljátok az igét c. műve erről szól.

6. Az Úr boldoggá tesz, ha hivatásunk útján Őt áldozatos szeretettel követjük. 

7. Részesedtünk Krisztus papságában a beavatás szentségei által. Hivatásunk a világ evangelizálására szól a házasság és az egyházirend szentségei által.

8. A papi hivatás és hatalom Krisztustól jön. (Mt 19,12) A pap az Úrnak és egyházának (1Kor 7,32) szenteli magát. A hívek benne Jézus családjának családfőjét látják.

Úgy viszonyuljatok a papotokhoz, hogy öröm legyen neki  papnak lenni köztetek.