Az egyházi év Krisztus király vasárnapjával zárul, most az A liturgikus év is. Advent 1. vasárnapjával kezdődik a B liturgikus év, valamint hétköznap a II. lecke év. A liturgikus év folyamán Krisztus életének misztériumait szemléljük, melyek által beteljesedik az üdvösség műve. Krisztus király vasárnapján az Úr végső győzelmét ünnepeljük, amikor dicsőséges királyként angyalai kiséretében visszatér, hogy összegyűjtse megváltott híveit.
Az
Újszövetség igehirdetésének központi, teljesen vallási jellegű témája az Isten
országa. Ez a messiási királyság, amely Izrael történelmi tapasztalatában
gyökerezett, és a prófétai ígéreteken alapult, Jézus – az ország emberi
létrehozója – szerepének meghatározására is szolgál. Viszont az üdvösség rendjében
teljesen meg kell fosztanunk politikai vonásaitól. Jézus nyilvános működése
során soha nem enged a tömeg erősen emberi elemekkel és földi reményekkel
vegyített messiási lelkesedésének. Nem helyezkedik szembe Heródes tetrarka
tekintélyével, sem a császáréval, mert küldetése más rendben van. Egy
alkalommal mégis beleegyezik a nyilvános ünneplésbe, a Jeruzsálembe történő
dicsőséges bevonulásakor. Ám ez a siker is csak szenvedése óráját siettette. Pilátus
kérdésére nem utasítja vissza a király címet, de rávilágít arra, hogy „országa nem e világból való”. A katonák, a
kereszt felirata és a nép gúnyolja ezt a nevetségessé tett királyságot; de a jobb
lator elismerve igazi természetét kéri Jézust, hogy emlékezzen meg róla, amikor
eljön országában.
Jézus valóban királyi dicsőségnek örvend, de ez csak
feltámadásában és az utolsó napon történő eljövetelében nyilvánul meg.Ezekiel próféta a babiloni fogság kezdetén a messiási kor boldogságáról
beszél, amikor maga Isten fog közvetlenebb módon belenyúlni népe
sorsának alakulásába. (Ez 34,11-12. 15-17) Új királyt ad
Dávid nemzetségéből, aki jó pásztor módjára, szelíd jóságával megkeresi, összegyűjti népét és békességet ad. Ő majd
elválasztja a juhokat a kosoktól. Jézusnak a juhokról és kosokról mondott
példabeszéde is ebből a szakaszból gyökereztethető. Az utolsó ítéletet
Krisztus, az Emberfia tartja, ez Máté evangélista sajátja. (Mt 25,31-46) Apokaliptikus
kinyilatkoztató beszéd, sok párbeszéddel. Jézus beszédeinek és nyilvános
működésének csúcspontja és nagy fináléja.
A hit szerinti életet, a gyakorlati
vallásos cselekedeteket, a felebaráti szeretetet mutatja be. A keresztényeknek
szól, hogy az utolsó ítéleten minden nép jelen lesz s megtörténik a jók és
rosszak szétválasztása. Választ kapunk, hogy a mennyország a világ kezdetétől
az emberek számára, míg a pokol elsősorban az ördög és csatlósai számára
készült. Mindkettő örök. Ádámhoz a természet révén, Krisztushoz a döntés által
tartozunk. (1Kor 15,20-26a. 28) Az általános feltámadás, Krisztus második
eljövetelekor következik be, akkor részesei leszünk királyságának, ahol az
istenszeretet az életforma.
„Áldott, aki jön az Úr nevében.” Mk 11,9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése