A
mai olvasmányok a papoknak, szülőknek, nevelőknek és mindenkinek szólnak,
hiszen felelősek vagyunk a felnövekvő nemzedékért. Csodálatos érzés szülővé,
azután nagyszülővé lenni. Olyankor éli át az ember, mennyire közel tud lenni szív
a szívhez, és hogy van, ami százszorta fontosabb az életénél is. Hasonlót élnek
át a tanítók és a nevelők is. Vajon megteszünk-e mindent azért, hogy
gyermekeinké legyen egyszer az örök élet?
Szolgálatunk három pilléren nyugszik,
az olvasmányok szerint.
1.) Az első, hogy Isten előtti felelősséggel kell
tanítani. (Mal 1,14b-2,2b. 8-10) A
választott nép hazatért a babiloni fogságból (Kr.e. 538), és felépítette a
templomot. A levita papság lelkesen vezette az istentiszteletet. Később
ellanyhultak, elvilágiasodtak. Szolgálatuk végzésében a kényelem és a megszokás
vezette. Még elképzelni is rossz, ha a házastársak szokásból lennének együtt és
nem szeretetből. Malakiás próféta vádbeszéde a papokhoz szól, akiknek
lanyhasága átragadt a népre. „Nem jártatok
útjaimon, hanem a tanításban az emberek személyére voltatok tekintettel.” Ennek
következménye a megtévesztés, a romlott állapot, amikor a tanító saját bűnös
életéhez igazítja a rábízott isteni tanítást, és akadályozza neveltje Istenhez
kötődését.
2.) A szolgálat második pillére, hogy a tanító életmódja tükrözze,
hogy ő is alávetettje az üzenetnek. (Mt 23,1-3) Jézus hallgatóságához és
tanítványaihoz beszél, akiket arra választott ki, hogy tanítók legyenek és
közvetítsék az általa hozott kinyilatkoztatást. Óva inti őket, hogy ne
utánozzák az írástudók és farizeusok módszerét, mert a törvényt „tanítják
ugyan, de maguk nem teszik azt.” Jézus elismeri a tanítás fontosságát, de szeretetlenségük
miatt az igazság elveszítette a ragyogását. A családban is kell a rend, a fegyelem, de csak szeretettel. Szeretet nélkül
a hitvédő farizeusokból csendőrök lettek, akik tiszteletet követelnek maguknak,
és vigyáznak, hogy tekintélyüket fenntartsák a törvény nevében. Jézus úgy bírálja
a farizeusokat, hogy azt a három szót, melyet kisajátítottak maguknak,
elvitatja tőlük, s ezzel rámutat a szavak jogos tulajdonosaira és az írástudók
közvetítői szerepére. Jézus miért vette el a farizeusoktól a „mester”, az
„atya” és a „tanító” megszólításokat? Azért, mert ezek a szavak a Szentháromság
személyeire vonatkoznak: „egy a ti Atyátok, a mennyei”; „egy a ti tanítótok,
Krisztus”; „ti mindnyájan testvérek vagytok”, mivel ugyanaz az egy Lélek itat
át. Jézus azt várja, hogy evangéliumát testvéri közösségben az Ő szeretetével
adjuk tovább. A kereszténység nem elmélet, hanem élet Krisztusban.
3.) A
harmadik pillér az Isteni tanítás és életmód, melyet az odaadó szeretet táplál.
(1Tessz 2,7b-9.13) A szeretet a mások üdvösségéért vállalt felelősség. Célja,
hogy másokat elvezessen az igazság (Jézus) felismerésére és befogadására.
„Aki embertársát szereti, betölti a törvényt”. Róm 13,8.
Dr. Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése