Özvegyekről meg ne feledkezzünk!

A württenbergi Kirchbergben született a 12. század közepén Hartmann gróf leányaként Toggenburgi Szent Ida. 1179-ben feleségül ment Henrik Toggenburgi grófhoz Svájcba. Sokat szenvedett férje hűtlensége miatt. Feleségétől, hogy megszabaduljon, ő vádolta meg hűtlenséggel, mert elveszítette jegygyűrűjét, amit egy madár az ablakpárkányáról elvitt. A gyűrűt egy vadász megtalálta és nyugodtan hordta az ujján. Amikor Henrik értesült a gyűrű viselőjéről, a vadászt lófarokra kötötte, a feleségét pedig a vár ablakából a szakadékba taszította.
Mindenki azt hitte, hogy Ida asszonynak vége lett. Isten csodálatos módon megmentette az ártatlant. Semmi bántódása nem esett. Ekkor köszönetet mondott Istennek szabadulásáért és megfogadta, hogy a világtól teljesen visszavonulva remetéskedik ezután. a szakadékból kijutva egy rengetegben kis kunyhót összetákolt és ott élt 17 esztendeig zavartalan békességben Istennel. Egy napon egy szolgát kutyái rávezették az elveszettnek hitt grófnő nyomára. Jelentette a grófnak. Aki a sok lelkiismeret furdalás miatt, hogy gyilkosa feleségének, azon nyomban úttalan utakon felkereste feleségét a rengetegben. Ott térden állva kért bocsánatot feleségétől Henrik gróf. Ida megbocsátott szívből, de a várba nem akart többé visszamenni. Hivatkozott fogadalmára, hogy remeteségben szolgál az Úrnak. A gróf most érezte igazán, hogy mit vesztett feleségében. Szerette volna kivinni Idát ebből a vad rengetegből. Építtetett neki egy remetekunyhót Thurgau kantonban, a Murg-folyónál, a fischingeni kolostor közelében. Ide küldte aztán gazdag ajándékait.
De a szent asszony inkább alamizsnából élt, a gazdag ajándékot pedig szétosztotta a szegények között. Mindennap eljárt a szentmisére a kolostor templomba, a sötét éjszakában egy szarvas mutatta neki az utat; akinek agancsain gyertyák világítottak. Már meghalt Henrik gróf, mikor Ida még mindig itt élt. A nép hozzájárt tanácsért, segítségért. Amikor már járni nem tudott, a szomszédos apácakolostorba hívták meg, és ott fejezte be földi zarándoklását az Úr 1226. esztendejében. A nép halála után szentként tisztelte. Az eltaszított feleségek, és családi viszályban élők védőszentje. Életét Bonstetten Albert bencés humanista írta meg a 15. században. (Ünnepe november 3-án van.)

Szent Szilvia özvegy 520 körül született Szicíliában vagy Rómában, testvére Szent Tarsilla és Aemiliana.  Férje, Szent Gordianus római helytartó, akinek régi, római arisztokrata felmenői voltak. Szilvia a Monte Coelión lévő főúri palotában lakott, ahol két fiú gyermeknek adott életet. Az ifjabb nevét nem tudjuk. 540 körül született Gergely nevű fiú, akit a világ Nagy Szent Gergely pápaként ismer. 572-ben férje halála után, a világtól visszavonultan, elmélyült vallásos életet élt, aki nagy hatással volt fiára és rokonságára. Szilvia házába kápolnát építtetett. A palesztinai Szent Szabász kolostor szerzetesei éltek itt, és a helyet Szent Szabásznak ajánlották fel. 

Fia, Gergely 572-573-ban Róma prefektus lett, akit Isten konzuljának nevezett a nép. Két év után lemondott hivataláról és csendesen ide vonult vissza, ahol édesanyja, és három nagynénje, Szent Tarsilla, Aemiliana és apja lánytestvére Szent Gordiana élt szerzetesi életet. A palotát Gergely kolostorrá alakította, és Szent András apostol oltalma alá helyezte. Békés, szemlélődő életét a pápák zavarták meg, amikor diakónussá és pápai követté nevezték ki. Szilvia 592 körül hunyt el, Róma népe nyomban szentként tisztelte. (Ünnepe november 3-án van.) Szent Anna mellett őt is a várandós anyák biztonságos szülésének védőszentjeként hívják segítségül.