Elmélkedő emberek voltak őseink

Elmélkedő emberek voltak őseink is. Erről tanúskodnak a 9. és a 10. századi arab és görög utazók feljegyezései, továbbá szavaink, a ház és telekrendszer, a családi szokások, a székely kapu, mind-mind őrzik eleink felfogását a nagy világról (makrokozmosz) és a családról (mikrokozmosz). Az élő világ a mennyből, az égből és a földből állt, mint egy piramis, melynek csúcsán a menny lakója – az ég és föld Ura – az egy Isten van, akit imádtak és akinek áldoztak. A világkép középső része az ég, két nagy világító testtel, a nappal és a holddal meg apró csillagokkal, melyeket tiszteltek, mivel a földön a növények, állatok és az emberek életét szolgálják. Áldottnak mondták a napot és szépnek (babbának) a holdat, de nem imádták.

A család volt őseink mikrovilága, melynek csúcsán az egy Isten állt. Ő a szeretet szálaival kötötte össze a férfi és a nő életét. A házassággal új állapotba léptek át, a "földi világból" az "égibe", és az új család egén úgy tündökölnek, mint a nap, s a hold. A férfi úgy jár-kel a családjáért, mint a nap az égen. A feleség úgy gondozza kis világát, mint a fényes hold, melynek udvara van. Az asszony is ki-kitelik (áldottá válik) és a szüléssel megújul, mint a hold. A férj és a feleség így teljesítik hivatásukat, szolgálják az életet: gyermekeknek adnak életet és őket nevelik, a megélhetés végett állatokat tartanak és a földet művelik. A tisztességben leélt élet jutalmaként átmenet a mennybe (Istenországába). Annyira tiszta volt eleink isten hite és a családról vallott felfogása, hogy Luitprand cremonai püspök, történetíró azt írta a 10. század közepén, hogy „a magyarok majdnem keresztények.”

A regensburgi esketési rituálé (10. század) a házasság kegyelmi hatását a gyűrűk megáldásával és felhúzásával emelte ki. A megáldott gyűrűk átadásakor végzett cselekedet és kérő ima szintén egy hármas tagoltságot fejezett ki. Az eskető pap a következőt tette és mondta: az egy Isten (ekkor a gyűrűvel megérintette a hüvelykujjat) fűzze össze a két szívet (ekkor a második, azaz mutató ujjat érintette meg): hitben, reményben és szeretetben (a három isteni erény mondásakor megérintette a harmadik, vagyis a középső ujjat) és ennek megpecsételését jelentette, amikor a gyűrűs ujjra felhúzta. A legkisebb közösség, tehát a család élete, az Isten színe előtt kötött házassággal kezdődött. Jó családként élve számíthattak arra, hogy a mennybe, Istenhez fognak érni.