Hát ti, kinek tartotok engem?
Nagyon fontos, hogy mit felelünk erre a
kérdésre. Azt, amit az emberek mondanak, vagy azt, amit az Úr vár tőlünk? Jézus
nincs megelégedve azokkal a feleletekkel, amelyeket az emberek mondanak. Jézus
éjszakai megjelenése a tavon, amikor Péter feléje indul a vízen, a tanítványok
szívből fakadó vallomásával zárul: „Te
valóban Isten Fia vagy!” Jézus útja ezután Sziroföniciába vezetett, ahol
meggyógyította a pogány asszony lányát. Onnan a Tizváros vidékét érintve a
galileai tenger felé tartott. A környékbeli nép csapatostul tódult hozzá és Jézus lábai elé tették
betegeiket. Mind meggyógyította őket.
Amikor a nép látta a csodajeleket „elámult és dicsőítette Izrael Istenét”. Ez a legnagyobb elismerést a
pogányok részéről. Jézus ekkor tanítványaihoz fordult: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit
enniük.” Ekkor másodszor is megsokasította a kenyeret, majd elbocsátva a
népet Magadán (Magdala) vidékén kötött ki. A tó partján farizeusok várták,
akiknek finom iróniával válaszolt: „Az ég
színéből tudtok következtetni, de az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?” Ezután
visszavonult és tanítványaival kezdett foglalkozni. Velük együtt elhagyta a
zsidó felségterületet és Fülöp Cezáreájának vidékére ért. Jézus itt egy teljesebb
vallomásra készteti őket. Arra akarja rávezetni, hogy lépjenek túl a
közvéleményen, és személyes, közvetlen megismerésére támaszkodjanak. Ahogy
akkor a nép valamelyik nagy prófétának tartotta, ma is vannak, akik rendkívüli
egyéniségnek tartják, de mondják-e valahol, hogy mindemellett az élő Isten Fia?
Egyedül Péter elsőként, és valamennyi társa nevében felelt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!” (Mt
16, 13-20) Ők azok, akiknek az Atya kinyilatkoztatta ezt a misztériumot. Jézus
ezért mondja Péternek, hogy boldog, mert nem önmagától mondta ezt, hanem a
mennyei Atya nyilatkoztatta ki neki. Isten megvilágosító kegyelme nélkül senki
sem vallhatná meg ilyen kifejezetten Krisztus istenségébe vetett hitét. A hit
Isten ajándéka. Jézus Péternek – aki most teljes készséggel fogadta be ezt az
ajándékot –, megmondja a küldetését: „Péter
vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta
erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben
is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
Az egyszerű halász, Péterré, biztos sziklává lesz, és Krisztus erre a sziklára
építi fel Egyházát, s ennek kulcsait, vagyis oldó és kötő hatalmát kapja meg.
Hatalma olyan nagy, hogy döntéseit maga Isten hagyja jóvá a „mennyben”.
Krisztus így akarta felépíteni Egyházát és Péter primátusát. Ő adta kezébe a
hatalmat, mint egykor az Úr Eliákimnak (Iz 22,11-23). Az Egyház és a primátus,
mindkettő isteni intézmény. Bírálni nem lehet, inkább valljuk: „Mily
kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” (Róm 11,33-36)
Mindezt értünk tette Krisztus, hogy örök életünk legyen.
„Hát
ti mit mondtok, ki vagyok?” Mt 16,15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése