Az i betű és egy vessző határai között

„Felnőtt vagy-e? Átélted-e azt a serdülőkori mámort, amellyel elragad az előtted feltáruló emberi lehetőségek végtelennek látszó tágassága?

Csak akkor vagy felnőtt, ha már tudod: lehetőségeid csupán emberiségnyi méretekben végtelenek. Te egy  megismételhetetlen, egyszeri, zárt történelmi tér szülöttje, átmeneti lakója-foglya vagy. E történelmi tér lehetőségeid határait jelöli ki. Ezen belül kell most választanod, hogy megvalósítani próbáld azt az emberlehetőséget, aki vagy.

És csak akkor vagy felnőtt, ha már tudod: roppant teherrel sújt az öntudatos választás még akkor is, ha immár végesnek látszik a lehetőségek skálája, ha a döntést megkönnyíti is az a fanyar igazság, hogy nem válogathatsz másból, mint a mi van” – így vezette be intelmeit kezdő tanártársainak az 1983/84-es tanév kezdetén Cs. Gyimesi Éva, Vigyázz, el ne tanárosodj... közéleti naplójegyzetében. 

A professzornő tanácsaival a diákok felnőtté válását és a tanárok hitelességét igyekszik segíteni, amikor kijelenti: „Szállj le tehát a dobogóról. Ülj be a padba. Nem kell katedrai talapzat ahhoz, hogy szavaidnak kellő ívelése legyen. A szavak ballisztikája sokkal egyszerűbb: a tartalmukba vetett hited és a tanítványaid iránti bizalom legyen olyan biztos, mint a bolygóközi gravitáció.

»Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, tántoríthatatlanul kötelességtudó...« A császár írta ezt, Marcus Aurelius.

Vigyázz, el ne tanárosodj, fel ne vedd szokásaikat - mert ez könnyen megesik. Erre gondolj, amikor felkínálkozik neked a személytelen szerep kényelme, még akkor is, ha nincs nehezebb, mint naponta újrafogalmazni az embert, aki vagy.”

Ugyan ezt mondja Jézus tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” (Mt 5,17-37) Az írástudók – mint nevük is utal rá – a Biblia tanulmányozásával akarták mind jobban megismerni Isten akaratát és arra a népet is megtanítani. A farizeusok inkább a törvények gyakorlati megvalósítására figyeltek. Beérik a külsőségekkel és elhanyagolják a szív tisztaságát. 

Jézus e nagy tekintéllyel bíró két csoportra vonatkozóan mondja apostolainak, hogy az ő igazságuknak felül kell múlnia azok igazságát. Nem a parancsokat szaporítva, hanem a lelkületük legyen különb. Ez jól megérthető azokon a példákon, melyekkel Jézus mondanivalóját megvilágítja. És érthető, hogy ezt a tökéletesebb igazságot Isten adja meg az embernek, ő segít rá bennünket. A régi nem elvetni való, hanem magasabb szinten kell megvalósulnia. Jézus az egyszerű, őszinte lelkületet sürgeti, mely Isten jelenlétében és kegyelmében él. Isten szabadnak teremtett, törődik velünk és ő fog értékelni. (Sir 15,16-21) Az igazi boldogságra csak a Lélek irányításával juthatunk el. (1Kor 2,6-10) Ehhez pedig előtte kell naponta újra fogalmazni az embert, aki vagy.

„Legyen a ti beszédetek „igen,igen, nem, nem” (Mt 5,37)