2017. 02. 20.

Szent László-év 6.



László herceg a hadakozások során, Kerlésnél az úzok (fekete kunok), besenyők és kunok, Mogyoródnál Salamon ellen olyan hírnévre tett szert, hogy bátyja, Géza király halálakor az ország főurai, akik becsülték uralkodói képességeiért, hallani sem akartak a Pozsony várában rekedt Salamonról, hanem körülvették és állhatatosan kérték, rábeszélték a korona elfogadására. Hozzuk hasonlóan az egyháziak bőkezűségéért, a vitézek katonai erényeiért – amelyeket a harctereken, személyes viadalokon megmutatott – becsülték.
Ekkor elérkezett a kedvező idő, hogy Isten megmutassa egyrészt választottját, másrészt népét ilyen pártfogó erényével védelmezze és példájával nevelje. Ő előbb a hercegi tisztét töltötte be vallásosan, majd anélkül, hogy hatalomra vagy rangra tört volna, anélkül, hogy akármilyen világi vagyonra vágyakozott volna”. László engedett a nép akaratának. 1077 tavaszán átvette az ország kormányzását, Magyarország királya lett.
Az új királynak már a külseje is azt sugallta, hogy uralkodásra termett. „Természeti adottságaiban pedig az isteni irgalom különös kegyelme a kiválóság kiváltságával a közönséges emberi értékek fölé emelte. Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára” – olvassuk a szentté avatása körül készült legendában. Egy másik változat szerint a királyságra, László megnyerő, tiszteletet gerjesztő, uralkodói termete, nemes arckifejezése ihlette. A francia Saint Gilles-monostor hazánkba jött szerzetese joggal nyilatkozhatott Lászlóról úgy, hogy „elegatissimus rex”. A külső kiválóságokkal rendelkező herceg, a belső értékeket is kiművelte és életét átitatta a négy sarkalatos erény: az okosság, az igazságosság, a lelki erősség és a mértékletesség.
Ez a szilárd kezű, magabiztos, bölcs kormányzás az első pillanattól kezdve nagy körültekintésben nyilatkozott meg, s erre legjobb példa a koronához fűződő kapcsolata, ahogy azt a legendában megírták: „Mikor ugyanis tetszésén múlott, hogy a királyi méltóságot isteni végzésből magának tulajdonítsa, nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát: a királyi jelvényeket tisztelettel maga előtt vitetve nem azért töltötte be a királyi méltóság feladatát, hogy az első legyen, hanem hogy hasznos legyen.” Már ez a tény elegendő volt arra, hogy kortársait figyelmeztesse: a királyi hatalom fölött ott van az Égi Király, Isten hatalma! László, bár király, mégis alattvaló, döntései, tettei az isteni törvényekhez igazodtak. „Minden, ami számára kívánatos: Isten, s minden lelki erénye az ő felségére irányult; megőrizte a királyi méltóságot, kinek-kinek megadta a magáét, Istent magáért szerette, a világi hívságokat Isten kedvéért.”
László fellépése az Árpád-háziak családi története szempontjából is fordulópont, mivel személyében éppolyan önállósággal alakított ki egy új, magyar uralkodó típust, mint annak idején az első király, Szent István.
László igen kedvező külpolitikai körülmények között lépett trónra: a német császárságot teljesen lekötötte a pápasággal való küzdelme.  Ez időtájt éleződött ki IV. Henrik és VII. Gergely pápa viszálya, az invesztitúra harc. Kihasználva az egyházi és világi hatalom között folyó küzdelem nyújtotta lehetőségeket, László a pápapárti német erőkkel lépett szövetségre, de függetlenségét megőrizve.
A másik Magyarországgal határos birodalom, Bizánc is válságos időszakot élt át. Részben amiatt, hogy Dukász Mihály császárral szemben Niképhorosz ellencsászárrá kiáltatta ki magát, részben a szeldzsukok előretörése miatt.
A Kijevi Oroszország is hercegségekre bomlott. A széttagoltság állapotában az önálló politikát folytató hercegek nem tudtak egységesen fellépni a kipcsaki-kománok (kunok) támadásával szemben. A hűbéri függőségben levő kisebb szláv államok: csehek, lengyelek, horvátok nem fenyegették Magyarországot. Gondot csak a nomádok betörésének elhárítása okozott.
Az úz (fekete kun) besenyő és kun betörések tapasztalatai arra ösztönözték Lászlót, hogy a végeket megerősítse. A Kárpátok láncolatát már a honfoglalás óta Magyarország határának kell tekintenünk. Ezen belül elterülő erdős, hegyes vidék védelmi övezet volt, mely Szent István óta mint királyi birtok a várispánok fennhatósága alatt állott. Az erdélyi várispánságok felállításakor megyék alakultak, melyek hosszan kelet irányban húzódtak: Doboka, Kolozs, Torda Küküllő, Fehér megye. Ez utóbbi régi kiterjedését pontosan meg tudjuk állapítani, mert elszórtan fekvő kisebb darabjai a székelyek és szászok betelepülése után is megmaradtak a megye fennhatósága alatt, mert fontos királyi várak, illetőleg tartozékai voltak, vagy már magánbirtokban voltak.
Mivel László király alattvalói közül a székelyek népe állott hozzá legközelebb, mert akkoriban ez a nép még mindig őrizte élenjáró szerepét a csatákban. S velük együtt László is az élen harcolt. A könnyűlovas székelyek még mindig, a honfoglalás hagyományainak megfelelően, az „Őrség” népe volt. Ezért laktak Moson vidékén, a nyugati országkapuknál, ezért kerültek Zalába és a máig „Őrség”-nek nevezett vidékre. A legnagyobb részük a Tiszától keletre eső részen, a Kórogy – Körös – Tekerő folyók völgyén a Meszes felé laktak. Erdélyben a székelység nemzetségi szervezettségének régi kötelékeit megőrizve (6-6 nemre, 24-24 ágra oszlott) tömören megmaradt, jobban megtudta őrizni egyéniségét, mint a kisebb csoportocskák szétszórt települési területén. Szent István a latin rítusú székelyekre támaszkodott az erdélyi Gyula legyőzése után, amikor egy részüket Gyulafehérvár környékére, Sebes, Selyk és Medgyes vidékére telepítette. 
A székelyek legnagyobb része, László király országvédő intézkedése által áttelepítve foglalta el helyét Erdély keleti részein. Ezzel kiépítette a keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységbe formálva Magyarországot. Ez is magyarázza, hogy a “kegyes király” emléke legmélyebben talán a székelyek tudatvilágában vert gyökeret. Annál is inkább, mivel csodás tetteivel népet mentő és népet vezető személye, valamint vitézi harcai igen sok rokon vonást mutattak az ősi Csaba-mondával és újra megtermékenyítette a nép képzeletét. Később, a 14. században a küzdő székely éppúgy visszavárta László megmentő alakját, mint egykor a görög földre távozott Csabát. 


Előző részek: 

Szent László-év 2017

Szent László-év 2.

Szent László-év 3.

Szent László-év 4.

Szent László-év 5.

 

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése