Fernand Lelotte A
XX. század konvertitái c. két kötetes könyvében, azon neves személyek
életútjáról ír, akik a föld különböző országaiban éltek, más kultúrkörben,
vallásban vagy anélkül nőttek fel és az élet valamely kiemelt területén tevékenykedtek,
de valami különös nyugtalanság miatt, majd a kegyelem révén a római katolikus
egyházban kötöttek ki. Vannak köztük írók, tudósok, színészek, kutatók stb. Széles
a paletta, de mindenki életében az a közös, amiről Szent Ágoston így vallott: „Magadnak teremtettél bennünket és nyugtalan
a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” A nagyobb élet vágya jelzi azt,
hogy Isten alkotott minket, hogy „ujjlenyomatát” hordozzuk magunkon. XVI.
Benedek pápa írta: „Isten élet, és ezért minden teremtménye az életre vágyik.
Az Isten képére alkotott ember egyedülálló és különös módon törekszik
szeretetre, örömre és békére. Így értjük meg, milyen értelmetlen követelés
Isten eltávolítása azért, hogy az ember élni tudjon. Isten az élet forrása, az
ő kiiktatása ettől a forrástól való elszakadás, és elkerülhetetlenül önmagunk
megfosztása a teljességtől és az örömtől:
»A teremtmény ugyanis Teremtője nélkül elenyészik« (GS 36)”.
A mai kultúra főleg nyugaton hajlik arra,
hogy Istent kizárja, vagy a társadalmi élet számára teljesen jelentéktelennek
tekintse. Pedig azok az értékek, amelyekre a társadalom épül, az evangéliumból
fakadnak. Ilyen az emberi méltóság, a szolidaritás, a munka és a család iránti
érzék.
Korunkban a kapott hit kincsének megtagadása, azzal a veszéllyel jár,
hogy az ember elveszíti saját mély önazonosságát. S mindezt a személyes
önállóságuk, szabadságuk és függetlenségük hangoztatása mellett teszik. Szeretnek
korlát, törvény, szabály vagy határ nélkül élni. Már pedig a családban, a
városban, az országban törvény nélkül káosz uralkodik. Konkrét szabály
szükséges, másként szétesnek. Szabály nélkül nincsen együttélés, még sportverseny
sem lehetséges, Isten nélkül befullad az élet.
A veszélyek láttán a
közfelfogásban egyre inkább érlelődik a meggyőződés, hogy az embernek még sem
szabad mindent megtennie, amire képes. Gondoljunk itt elsősorban a géntechnológia, hadiipar, szabadszerelem, kábítószer súlyos problémáira.
Mi keresztények előnyös helyzetben
vagyunk, mert Isten parancsaiban és törvényeiben közzétett bölcsességre
alapozunk és biztosan eligazodunk. (Sir 15,15-20) Jézus apostolainak benső
világát igyekszik átformálni, ezzel beteljesíti a próféciát: „Bensejükbe adom
törvényemet, és a szívükbe írom.” Jézus szavai törvényként égtek a szívekbe.
(Mt 5,17-37) Jézus azt várja, hogy szívünk érzéseit hassa át az általa adott
törvény. Mert akkor nem méricskélünk, meddig mehetünk el, hanem azt nézzük
miként tudjuk Istennek teljesebben odaajándékozni magunkat. Ez a valódi élet,
ez a szeretetben megvalósuló igazi szabadság. Az apostolok is ezt a
bölcsességet hírdették (1Kor 2,6-10), amit Isten a mi megdicsőülésünkre
rendelt.
„Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.”
Mt 5,17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése