XXV. Alcsíki egyházi kórustalálkozó Csíkszentsimon 2020.02.15.
Az egyházi kórustalálkozó azoknak a
kántoroknak és énekeseknek az összejövetele, akiknek az életében meghatározó
szerepet tölt be az éneklés, a kórusmuzsika közösségteremtő ereje.
A kórustalálkozó célja: a karéneklés hagyományának ápolása, amely Isten dicsőítését,
közösségeink és magyarságunk megmaradását szolgálja. Ezzel együtt bemutatkozási
lehetőség is a szomszéd egyházközségek kórusainak, illetve fórumot ad a magyar
és európai kórusművek megismeréséhez. Fontos része a zenei kultúra ápolása és
terjesztése.
Miért is jó összejönni, egymást
meghallgatni? Egyrészt bemérhetitek magatok, megnézitek, hol is álltok. De
legalább ilyen fontos látni, hogy vannak mások is, akik azt szeretik, amit ti.
Nem álltok egyedül az ének- és zeneszeretettel, vannak mások is, akik olyanok,
mint ti: énekmondók.
A SZVU 44. számú énekéből idézek:
„Fényességén e mai napnak, / Éneket
mondjunk a mi Urunknak.
Új esztendőben mi vigadjunk, / Vízkereszt napján hálát adjunk.”
Az evangélikus
énekeskönyv 158. sz. énekben: „Krisztus
Urunknak áldott születésén, Mondjunk
angyali dalt megjelenésén ”
Ünneplő Testvéreim!
Isten az embert
a maga képére és hasonlatosságára teremtette (Ter 1,27). Ez azt jelenti, hogy
az ember nem valami, hanem valaki, azaz személy. Az ember az “egyetlen teremtmény, akit Isten magának
alkotott” (GS), azért teremtette, hogy boldog legyen. Minden mást az
emberért teremtett. Az ember értelmes volta az összes többi élettelen és
élőlény, a holt anyag, a növény és állat világ minden létezője fölé emeli. Szellemével
és szabad akaratával a négy alapérték (igazság, jóság, szépség és szentség)
mentén élete kibontakoztatására képes, hogy barátságban éljen Istennel (Jn
15,15). Tud kommunikálni, lelkivilágát feltárni és alkotni. Magyarán:
gondolkodik, kommunikál beszéddel-énekkel és alkotásával.
1. A beszéd a nyelvi kommunikáció
legáltalánosabb eszköze. Tagolt, hangzó kommunikációs csatorna, ami nyelvi
kódot közvetít. Az artikuláció a
beszédben a hangok megkülönböztetése, a belső hangsúlyok megadása. Ahhoz, hogy
valami értelmeset mondjon, a beszélőnek tudatosan kell megformálnia
mondanivalóját, és akarnia is kell a kommunikációt. A beszéd összetett folyamatában
a teljes embernek részt kell vennie. Az embernek az a hangképzése, ami lehetővé
teszi a beszédet, az éneklésre is alkalmassá teszi. Csaknem mindenki, aki tud
beszélni, képes énekelni is, mivel az éneklés több elfogadott formája a beszéd
elnyújtott hangjaira épül.
Csíkszentsimon - Szent László Kórus |
2. Az éneklés az a cselekvés,
amikor az ember hangszálaival, zenei dallamokat képez, amely elüt a beszédtől.
A személyt, aki énekel énekesnek nevezzük. Az énekesek dalokat adnak elő,
melyeket énekelhetnek hangszeres kíséret nélkül vagy zenészek és hangszereik által kísérve.
Az éneklést gyakran művelik csoportosan, más énekesek és zenészek társaságában,
legyen az egy kórus vagy együttes.
Az
éneklést lehet kötetlenül, csupán a magunk szórakoztatására művelni, de az
éneklés lehet nagyon kötött is, mint például az egyházi énekek, amelyek
templomi éneklés céljából íródtak, hogy a hívek vallásos áhítatát, érzését
növeljék és emeljék. Viszont a magas színvonalú éneklés veleszületett
adottságot, tanulást és rendszeres gyakorlást igényel.
A
kórusművek hatásáról elég, ha Verdi Nabuccojából a Rabszolgák kórusára utalok. Bárhol
előadták az 1840-es években ott kitört a forradalom. (2011-ben az Egységes Itália
150 évfordulóján Rómában a Rabszolgák kórusát visszatapsolták! Ekkor a
karmester Ricardo Muti tájékoztatta a publikumot, hogy ő nem szokott operaáriát
ismételni, de ez most egy különleges alkalom, mert a jelenlegi helyzet olyan,
mint egykoron.) Legyen egy magyar példa is: Balázs Árpád Bodzavirág kórusműve
juttatta el Deák Kristóf filmjét 2017-ben az Oscar-díjig.
Tusnádfürdő - Kisboldogasszony Kórus |
3. A zene a hangok és a csend
érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos
meghatározás nem könnyű, de elmondhatjuk, hogy a zene egy művészi kifejezési
forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeni váltakozásának többnyire
tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont
érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.
Pl.
A zene segítségével a dél-itáliai Krotón görög városállam, Kr.e.
510-ben Püthagorasz (Kr.e. 582-496) segítségével győzte le ellenségét, a
szomszédos Szübarisz városát, amely 25 város fölött uralkodott, és 30.000
katonát volt képes kiállítani. Lovassága nemcsak félelmetes volt, hanem híres
volt arról is, hogy fuvolaszóra minden ló gyönyörűen, ágaskodva táncolt. Püthagorász tanácsára a krotóni kémek
megtanulták a lovakat táncoltató zenét, és betanítottak erre egy egész
zenekart. Amikor szübariszi lovasság támadásba lendült, a krotóniak
zenélni kezdtek, és könnyűszerrel leöldösték a táncoló lovakat és lovasaikat.
Szübarisz lakósai pedig elmenekültek. (Napjainkban
is bizonyos zenei hatások – a reklám és a média – által az emberből elő tudja
csalni az állatot, amely "legyőzi" és szolgaságba hajtja.)
A
kultikus zene is érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt, és elő
tudja hívni az Isten emberét - "a szentet". Keleten elsősorban gondolati tartalmat közlő zsoltár
szöveget énekeltek puritán egyszerűséggel, olykor hangszeres kísérettel. A
dallamos hang sem elsősorban az egyéni érzelemvilág emberközpontú kifejezése,
hanem egy másik világ megnyilatkozása, mely a mondatok racionális jelentésén
túl az éneklőben és a hallgatóban reveláció jellegű élményt kelt. És a természetfölötti
mondanivaló erejével szakrális közösséget teremtett.
Csíkszentgyörgyi Kórus |
4. A
Zsoltárok könyve Izrael vallásos énekeinek a gyűjteménye, a vallási líra kincstárát
jelentik számunkra. Izrael szomszédaihoz – Egyiptomhoz, Mezopotámiához és
Kánaánhoz – hasonlóan, kezdettől fogva művelte a lírai költészet minden faját.
Ezek közül egyes darabok bekerültek a Szentírás történeti könyveibe, de
léteztek régi gyűjtemények, melyeknek csak a neve vagy töredéke jutott el
hozzánk. Az énekesek kezdetektől a templom személyzetéhez tartoztak. Jahve
ünnepeit tánccal és énekkarokkal ünnepelték. A bírák korában és akkor is,
amikor a Szövetség ládáját felvitte Dávid Jeruzsálembe: „Dávid és Izrael egész háza teljes
lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű
és cintányér kíséretében.” (2Sám 6,5)
Ámosz szerint
(Ám 5,23) az áldozat bemutatása énekszóval ment végbe. Szancherib asszír király
(ur. Kr. e. 705 – 681) évkönyvei szerint a királyi palotának Dávid alatt és
utána is voltak énekesei. Salamon templomában még a babiloni fogság előtt is,
mint a nagy keleti szentélyekben alkalmaztak énekeseket. A Krónikák könyve
adatai szerint Aszaf, Korach fiai, Hámán és Etán ilyen énekesek voltak. A
hagyomány Dávidnak sok zsoltárt tulajdonít, őrá viszi vissza az istentisztelet
megszervezését, beleértve az énekeseket is (1Kron 25). A régi szövegeket
táncolva és énekelve adtak elő Jahve előtt: „Dávid király ugrál és forog az Úr előtt” (2Sám 6,16). Sok zsoltárnál találunk zenei vagy liturgiai megjegyzést. Az
biztos, hogy még az egyéni zsoltárokat is a templom számára készítették.
Másrészt, ha nem erre a célra készítették, átvették és az áldás hozzáadásával
alkalmassá tették az istenttiszteletre (Zsolt 125, 128, 129).
Az áldó
énekek Izrael imájának egyik fő témája. Közeli rokona a hálaadásnak és a
dicsőítésnek, de közelebbi kapcsolatban van egy éppen az imént történt,
kinyilatkoztató erejű eseménnyel, és hangneme általában egyszerűbb. Még a három
ifjú himnusza a tüzes kemencében sem téveszti szem elől – miközben felszólítja
a mindenséget, hogy együtt zengje az Úr dicsőségét – azt a nagy tettet, amelyet
Isten az imént vitt végbe: „mert
megmentett bennünket az alvilágból” (Dán 3,88).
Csíkszentléleki Kórus
A
dicsérő ének bámulatból és csodálkozásból születik Isten jelenlétében. Kitárult és
fogékony lelket tételez fel; kiáltásban, felkiáltásban, boldog lelkendezésben fejeződhet ki. „Tapsoljatok,
népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket! … Énekeljetek
Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek! Isten az egész
föld királya – zendítsetek hát ünnepi dalra!” (Zsolt 47,2. 7k) Az ének
szövegnek olyannak kellett lennie, hogy a közösség megértse, kibontakozva
váljék dallá, énekké, amit igen gyakran zene, sőt tánc kísérnek: „Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon
citera és hárfa! Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s
Király előtt!” (Zsolt 98,6k). E dicsőítő zsoltárt dolgozta fel Halmos
László ünnepi alkalmakra “Minden földek
Istent dícsérjétek” kórúsművében.
A zsoltárok
könyvét a templomban éneklésre használták, és a zsinagóga után ezt tette a
keresztény Egyház is. A jeruzsálemi egyház élete Izrael imádságának a keretében
kezdődik. Lukács evangéluma a Templomban végződik, az apostolok: „Mindig
a templomban voltak, és dicsőítették az Istent” (Lk 24,53).
Az
Újszövetségben Jézus Krisztus a doxológia középpontja: „Általa hangzik föl
ajkunkon az Ámen Isten dicsőségére” (2Kor 1,20) és általa száll hozzá az egyedül bölcs Istenhez... a dicsőség örökkön-örökké” (Róm 16,27). Dicsőséget
zengenek Istennek születésekor (Lk 2,20), csodái láttán (Mk 2,12), s a
történelem végén az utolsó dicsőítés a Bárány menyegzőjének éneke lesz (Jel
19,7). Addig is bensőséges kötelék fűzi össze a földi világot az égivel: ott fenn
az angyalok örök liturgiát ünnepelnek (Jel 4,8-11), ezzel egyesül idelenn az
Egyház liturgiája (Glória, prefáció, Sanctus).
Csíkszentléleki Kórus |
5. Kórus (lat. chorus) az
antik
drámákban a közösség hangja, „kar” volt. A görög khorosz eredetileg
a “kultikus tánc helyét”, majd magát a “körtáncot”, “táncdalt”, “a táncosok
csoportját” jelentette. Az athéni dráma virágkorában (Kr.e. V. sz.) lett a
kórus az előadások keretében szereplő együttes beszéd neve. Az attikai
drámában a népet képviselte a kórus. A khorosznak 11 tagja és 1 vezetője (khoryphaiosz)
volt. Szophoklész (+Kr.e. 406) már 15-re emelte létszámát.
A kórus az Egyházban liturgikus szolgálatot végző énekesek
(klerikusok, később laikusok is) együttese: latinul Schola Cantorum, az
énekiskola volt. A korai kereszténységben az énekesek csoportját (kar), a római
pápai udvar hivatásos énekegyüttesét jelentette. Alapítása I. Szilveszter pápa (ur. 314-35) korára vezethető
vissza. Mások szerint Nagy Szent Gergely pápa (ur. 590-604) volt a
Schola Cantorum alapítója. Rendkívüli
hatásúak lettek liturgikus intézkedései. Közvetlen célja a pápai liturgia
elevenné és széppé tétele volt, később e római liturgia mintája lett az egész
Egyház liturgiájának. Összeállított egy antifonáriumot is az első négy század
énekeiből, melynek nemcsak gyűjtője, hanem formálója is volt a később róla
elnevezett gregorián éneknek, mely elnevezést IV. Leó pápa
(847-55) használta. A keresztény ókorban a liturgikus ének nem betét volt
a szertartásban, hanem mintegy magából a liturgiából nőtt ki, attól el nem szakadt.
Benne a liturgia által szabályozott szerepe és zenéje volt a papnak, a
segédkezőknek, a közösségnek és a képzett énekeseknek. A gregorián ének az
Egyháznak szolgálatában álló egyszólamú zene, a középkori műveltség integráns
része. A kórusok egyszólamúak (unisono)
voltak. A
többszólamú kórus a nyugati egyházban a 8-9. században honosodott
meg. A 12. század óta laikusok is részt vehettek benne.
Zsögödi Kórus |
6. A magyar egyházi népének története
körülbelül egyidős a magyarországi kereszténységgel. Már 1028-ban az esztergomi
székesegyház kiváló énekeseivel próbálta ki új művét egy híres regensburgi
szerzetes. Gellért püspök Fehérvár "híres" iskolájából kért
énekmestert, és kapta Waltert az új csanádi püspöki iskolához. Kozma
Andor költeménye, Magyarok szinfóniája:
„Hallga csak, Walther, mind apad s árad / Zengő folyója eme
dal-árnak.
Sír is, vidám is… – figyelj csak rája, / Ez a magyarság szimfóniája! …
Ím, e lány sorsa éj-napon munka, / S nehéz robotját el mégsem unta,Sír is, vidám is… – figyelj csak rája, / Ez a magyarság szimfóniája! …
Jókedvét hozzá a dal csinálja, / Ez a magyarság szimfóniája.
A dal elhallgat, a derék lánynak / Gellért és Walther jó éjt kívánnak,
Bő ajándékkal tisztelik másnap,/S tovább indulnak új utazásnak. …
Kilencszer múlt el száz év azóta, / Hogy ott az éjben zengett a nóta, –
S mi tovább zengjük világ fogytáig / Az ős magyar nép szimfóniáit.”
A Könyves Kálmán
uralkodása idején, 1114-ben megtartott esztergomi
zsinat kimondta határozatbanː „A templomban semmi se olvastassék vagy
énekeltessék, amit a zsinat jóvá nem hagyott”, és ennek megismétlése, a Kun
László alatt tartott 1279-es budai
zsinaton azt bizonyítja, hogy már a 11–12. században virágzott a magyar nép
között a templomi ének.
Az Árpád-korban
az egyházzene hazánkban is egyet jelent a gregorián énekkel. Művelése
elsősorban a püspökségekre, plébánosokra és iskolákra alapozódott, melyet
hatékonyan színeztek a kolostori kórusok. A gregorián helyi színezetet kapott,
melynek tényezői: az európai dallamok hazai változatai; regionális
közép-európai dallamok válogatott befogadása; hazai kompozíciók, pl. Szent István, Szent Imre, Szent
László verses zsolozsmái; ennek az anyagnak
egy hazai liturgikus rendszerbe való beillesztése, mégpedig egymástól eltérő
módon az esztergomi és a kalocsai érsekség területén; sajátos magyar gregorián
kottaírás kialakítása. Lényegét tekintve a magyar gregorián kifejlődése a 12.
század végére befejeződött, s használatban maradt 1630-ig, amikor Pázmány a római rítus és római ének érdekében
betiltotta.
Az első egyházi
népénekek irodalma és zenei forrása kétségtelenül a gregorián ének és a középkori
európai katolikus népének volt átformálva, alkalmazva az ősi magyar népzene
ízléséhez, hagyományaihoz, sajátosságaihoz. További fejlődésében is mindig ez a
három tényező (gregorián ének, európai népének, magyar népzene) hatott rá. Hosszú
századokon át (11–15. sz.) szájhagyomány útján élt és terjedt. Csíkban is nép az énekek
szövegét és dallamát hallás utján tanulta meg a csíksomlyói Konvent 1448-ban elindult középfokú iskolájában és hagyományozta nemzedékről nemzedékre, akárcsak a
magyar népdalt. Csak a 16. század elejéről találkozni az első ránk maradt
feljegyzésekkel.
7. A 19. században a (világi) kóruséneklés
széleskörű mozgalommá fejlődött; dalárdák, énekkarok, kórusegyletek alakultak.
Az egyházi kórus mozgalom Bogisich Mihály 1897-ben alapított OMCE égisze alatt
indult útjára. Azóta szép időt élt meg, mert a kóruséneklés olyan örömforrás,
amely közösséget hoz létre azok között, akik „ketten v. hárman összejönnek” (vö.
Mt 18,20)
és összedalolnak (Kodály).
A
közösségi ének, az embert az élet végső célja felé, Isten megismerésére segíti.
Kodály szavaival: „A zene lelki táplálék
és semmi mással nem pótolható... Teljes lelki élet zene nélkül nincs, vannak a
léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső
világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái
isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a
zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni
lehet.” (Visszatekintés I:156.)
A
kóruséneklés 6 jótékony hatása.
Számos kutatás
vizsgálta (Cardiff University professzorai 2012-ben, a Harvard és a Yale
Egyetemek közös, 2008-as kutatása)
a)
Közösségérzetet ad
b)
Szabályozza a szívritmust
c)
Csökkenti a stresszt és a depressziót
d)
Csökkenti a Parkinson-kór és a tüdőbetegségek tüneteit
e)
Javul a szociális közérzet
f)
Tovább élünk.
A cél legyen továbbra is Isten
dicsőítése,
a magyar dal és a kórusirodalom darabjainak megszólaltatása Erdélyben; tartsuk
meg az éneklő Erdélyt, őrizzük meg Nagy Szent Gergely és Szent X. Piusz pápák
ének hagyatékát és azt a magyar zenei anyanyelvet, amelyet kezdetben a
szájhagyomány, majd a csíki kántorok nyomán Kájoni János és a 20. században
Kodály Zoltán és Bartók Béla hagyott ránk örökül.
Egy tapasztalat az éneklésről: A magyar jövő éneke
Ünneplő Testvéreim! Minden
alkalommal jó ha van egy vendég énekkar köztetek, ezáltal épülnek a kapcsolatok
más kórusokkal, a főesperesi kerületen kívüli egyházközségekkel, más keresztény
felekezetekkel. Az újraevangélizálás egyik erősítője lehet a közösen énekelt mű,
ha az aktuális egyházi évhez vagy a helyszínhez kötődik. Guttman Mihály
(1926-2013) karnagy-zenetanár, a
Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke,
1999. április 15-én, a Szabadság napilapban így üdvözölte a
Tordaszentlászlón összesereglett kórusokat: „Kívánom,
továbbra is ápoljátok a magyar kórusművészetet, amelynek eredményeit és
szépségeit mutassátok meg egymásnak a jövőben is!”
Isten
áldása legyen rajtatok!
Csíkszentsimon,
2020.02.15. Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése