Milyennek kellene lennünk

Uradat, Istenedet imádd… - Hamvazószerdával elkezdődött a húsvéti előkészület szent ideje, a nagyböjt. Egyházunk szent liturgiája arra hív, hogy tudatosítsuk azt a tényt, hogy Ádám elbukott, van áteredő bűn, amelynek következménye, a veszedelmes szellemi-lelki egyensúlyvesztés a szent keresztség után is bennünk marad; és hogy Jézus győzött a sátán minden kísértésén és lerontotta kelepcéit.

A nagyböjt kezdetén, akár minden lelkigyakorlat előtt ott van a szigorú követelmény: vedd komolyan e két valóságot, hogy beletekints a bűn igazi mélységébe, és hogy meglásd, hogy a bűn lázadás, istentagadás. A szentírási részletek bemutatják az Isten képmására teremtett embert, a kísértésben elbukott embert és Jézus által megváltott embert. Az összes látható teremtmények között egyedül az ember van abban a helyzetben, hogy képes megismerni és szeretni Teremtőjét. Arra van rendelve, hogy barátságban éljen az Istennel és a többi teremtménnyel. Isten, aki a szeretet, és aki a közösség ősformája, az embert férfiank és nőnek teremtette, hogy ketten együtt legyenek Isten képmása. Ezért elgondolása az emberrel kapcsolatban a Paradicsom volt: örök élet békességben Istennel, békesség az emberek, valamint az ember és környezete között, béke a férfi és a nő között. (Ter 2,7-9; 3,1-7a) 

Néha érezzük, hogy milyennek kellene lennie az életnek, milyennek kellene lennünk nekünk, de valójában önmagunkkal sem vagyunk békében, mert elveszítettük végső soron az Istennel való eredeti összhangot. Az elidegenedésnek ez a tapasztalata a bűnbeesés történetében jut kifejezésre. Ennek következménye a munkával járó fáradság, a szenvedés, a halál és a bűnre való hajlam. 

A ősbűn és minden bűn lényegében elfordulás Istentől és szeretete elfogadásának megtagadása. Végső mivoltában elszakadás az élet forrásától: „erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy mezítelenek” – semmijük sincs, csődbe mentek. Isten pedig megkönyörült, megváltót ígért. Jézus által értjük meg a bűn alapvető mivoltát: Jézus saját testében szenvedte el azt, hogy mit jelent Isten elutasítása. Magára vette a bűn halálos terhét, hogy az ne sújtson minket. Engedelmességével megtörte a bűn hatalmát és megigazulást szerzett. Ez a megváltás. (Róm 5,12-19) Aranyszáju Szent János így mondta: „A Paradicsomot elveszítettük, de megkaptuk a mennyországot, így a nyereség nagyobb, mint a veszteség”. 

Jézus győzelme számunkra adva van. Akárhova is jut az ember bűne miatt, a barátunkul és üdvözítünkül jött Jézus mindig segít. Vele győzhetünk minden kísértés felett. A Szentlélek akarta, hogy lássuk meg azt a küzdelmet, melyet Jézus értünk a sátánnal vívott és könnyedén győzött. (Mt 4,1-11) Ő állhatatos maradt az Atya akaratához, gondviseléséhez és imádásához. Mi is ha hűségesek vagyunk Istenhez, semmilyen veszedelem nem érhet minket.

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való”. Mt 4,4.