Miért is félnénk?

A 26 éves Michelangelót 1501-ben az édesapja Rómából Firenzébe hívta. Már gyermekkorában látta azt a hatalmas és elrontott márványtömböt, amelyet 1464-ben hoztak Carrarából és a firenzei dóm építési telepén hevert. Amikor Michelangelo Firenzébe ért az építő bizottság érte küldött, és kikérték az ifjú művész véleményét a márványtömbről. Jó szobrot lehetne belőle faragni – mondta a művész. Ekkor felajánlották neki a tömböt és ő elfogadta. Anélkül hogy bármit is hozzátoldott volna tizennyolc hónap alatt kifaragta belőle a Dávid-szobrot (1501 szept.- 1503 jún.) oly pontossággal, hogy még ma is látható a fejen és az alapon a márvány régi kérge…

Testvéreim! A mi életünk is hasonlít a márványtömb sorsához. Istenünk Paradicsom kertjében az ördög elrontotta ősszüleink életét, és úgy kerültek ki onnan. S mint elrontott alkotás a földön hevertünk. Ekkor mennyei Atyánk megváltásunkra szent Fiát küldte hozzánk, hogy az elrontott emberből a legszebbet, az istenarcú jó gyermeket faragja ki. E nagyböjti szent időben járuljunk Jézushoz, hogy „a rámrakódott világ-szenny alól, kihűlt csillagok hamuja alól” (Reményik) hívja elő és faragja meg istenarcunkat.

**

Nagyböjt első vasárnapjának olvasmányai élet két pólusát mutatják be, amely között kibontakozik az üdvösségtörténet: ez az ember bűne, illetve Krisztus megváltása. Az időbeli negyven nap az ünnepélyes teljesség szent száma. A pusztai 40 nap végén kezdődik Jézusnak a kísértő felett aratott győzelme. És húsvéti feltámadását követő 40 napi megjelenésekkel fejeződik be megváltói műve. A kezdet és a vég egybecsengése Krisztusban, a mi megváltásunk.

Az első emberpár a megszentelő kegyelemmel került ki Isten kezéből, ezért Teremtőjével személyes barátságban, boldogságban élt. Isten különleges gondviselése mellett megígérte neki az örök életet. Az ember teste szerint az anyagvilág része, mert abból vétetett, azt fogja megművelni és oda tér vissza, de Istentől kapott lélek élteti. Ezért fölötte áll a többi élőlénynek. Isten azt akarta, hogy az ember engedelmességével, szeretetével érdemelje ki ezt a boldogságot. Egészen emberi vonás, hogy jobban örülünk a megérdemelt jutalomnak, mint az érdem nélkül kapott ajándéknak.

1. A földi élet ki van téve kísértéseknek, s azt csak úgy lehet legyőzni, ha Isten szavára hallgatunk. Az ember boldogságára és jólétére irigy sátán, támadásba lendül, hármas kísértéssel csábítja az embert Teremtője elleni lázadásra: hitetlenséggel, gőggel és engedetlenséggel (Ter 2,7–9; 3, 1–7a). Az ördög bukott angyal, aki kárörömét leli mások bukásában. Ezért kísért. Kísértése sikerrel járt az első emberpárnál, aki az isteni rendet félretolva, saját nagyságát kereste, így a pusztulásba rohant, magával rántva utódait. Betört az eredendő bűn, amely megszüntette az ember kegyelmi kiváltságait, s amelynek következménye a rettenetes szellemi-lelki egyensúlyvesztés. A bűn megzavarta a test és lélek összhangját is, innen az ember szégyenérzete. A bajok forrása a bűn, amit az ember hozott a világba. A sátán hálójába került ember átveszi a sátán szerepét embertársaival szemben: a kígyó megkísérti Évát, Éva Ádámot és így tovább. Isten tudja, hogy az embert becsapták, ezért, jóllehet megbünteti, mégis Üdvözítőt ígér, aki majd megszabadítja a tévedéstől és a bűntől.

2. Isten Fia a Lélek erejében vállalta a megváltói mű végrehajtását (Mt 4,1–11). A megtestesüléssel teljes emberségünket vette magára, az emberi gyengeséget és sebezhetőséget, a bűnt kivéve. Krisztusnak emberi természete szerint tudatosan állást kellett foglalnia küldetésével kapcsolatban. Nem riad vissza az Atya által megjelölt üdvözítő keresztúttól, s még azt sem utasítja el, hogy a sátán megkísértse. A szinoptikus evangélistáknak a kísértésről szóló híradása visszamegy Jézus elbeszélésére. A történet magától, Jézustól ered. Jézus működése a Szentlélek irányítása alatt állt, még ez a kezdet is. Jézus, aki ismeri a zsidó nép várakozását és reményét, a Lélek ösztönzésére ment a pusztába. Tudja, hogy honfitársai földi uralkodót várnak, aki minden népet meghódoltat. Ő azonban az egész emberiséget képviseli, így azonosul minden ember kísértésével. Jézus Krisztusban mi vagyunk próbára téve, megkísértve. A Lélek feltárja Jézus előtt a sátán kísértéseit. Így átéli az ember földi zaklatását, vergődését, amely hasonlít a tengeren hánykolódó hajóhoz.

A sátán hármas kísértéssel áll elő – mert azt gondolja, Jézust (a második Ádámot is, de ezt nem tudja ő), hogy képes becsapni, ahogy az első embert –, a függőség, az engedelmesség és az Istennek kijáró imádás ellen. Jézus, mint ember úgy élte meg a hármas kísértést, mint Isten Fia, akinek hatalma van választani a módszerek között. Krisztus mégsem az álmessiások útját választja, nem földi országot keres, hanem azt teszi, ami „írva van” (Mtörv 8,3).

Az első kísértésnél: miért nincs ez meg az? A figyelmet kenyérgondra irányítja a sátán. Tulajdonképpen ezzel az isteni akarat elleni lázadásra ingerli Jézust. Jézus pedig kijelenti, hogy a lelki javak még fontosabbak, mint a kenyér. S azokkal kell táplálni az életet.

A második kísértésnél a sátán arra ösztönzi Jézust, hogy tegye próbára Isten gondviselő gondoskodását. Idézi a Zsoltárt (91,11-12). Ha Jézus szükségtelenül kockára teszi életét, megcsúfolja a valódi vértanúságot és a jövendő szenvedés történetét. Ezért Jézus határozottan elutasítja, mert neki nincs szüksége különös mutatványokra, sem hírnévre.

A harmadik kísértés a gazdagságra és hatalom megszerzésére vonatkozik. Jézus tudja, hogy a hatalom megszerzése rendszerint igazságtalansághoz és kegyetlenséghez van kötve, ami szembe megy Isten szeretetével és a szövetséggel. Ennek ára az, hogy nem Istent ismeri el urának, hanem az új rendezőt, ahogy a szabadkőművesek nevezik a sátánt és csatlósait.

A sátán hatalmába került ember a gazdagság és a hatalom által át akarja venni a világmindenség irányító szerepét is – pl. Bábeli torony építői, a világhódítók, a globalizálódók, az újvilágrend mesterkedői –, jóllehet még önmagát sem tudja kellőképpen irányítani.

Jézus a sátán harmadik kísértését parancsolólag visszautasítja, és így a sátán paradicsomi győzelme a palesztinai pusztában teljes vereséggé alakul: „Távozz sátán! Meg van írva, Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Jézus, az Isten Fia, győzött a sátán minden kísértésén és lerontotta kelepcéit. Ezt Mel Gibson a legjobban mutatta be a Passió filmben.

A kísértés után a Lélek megerősíti Jézust az emberek iránti lángoló szeretetében. Jézus a gyermekét szerető édesanya elszántságával indul a bűnös ember megváltására. Ezért hangsúlyozza tanítvánainak: tüzet hoztam és mi mást szeretnék, mint lángra lobbantani. Tűzzel kell megkeresztelkednem, a  vértanúi szeretettel, mert senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.

Az ősszülők bűnét és minden személyes bűnt Jézus keresztáldozata hoz helyre. Jézus emberi érdemeivel lett a Megváltónk. Aranyszájú Szent János mondja: „A Paradicsomot elveszítettük, de megkaptuk a mennyországot, így a nyereség nagyobb, mint a veszteség”. Mindezt Jézus értem és érted vállalta.

3. Nagyböjt van, induljunk Jézussal a pusztába. Követése segítsen meglátni méltóságunkat és életadó szeretetét (Róm 5,12–19). Mihelyt megéreztük szeretetét, azon nyomban érte és vele fogunk élni. Most tekintsünk önmagunkra: milyen lélek sugallatára hallgatunk?

Mert a gonosz lélek ma is kísért minket. Bűntelenségben látványt mutat, s ha valaki hallgat rá, és megkívánja a csalétket, akkor bűnössé teszi, megkötözi és kínozza. A bűnösnek szemére hányja bűneit és csúfolódik, hogy ez vagy, mit akarsz. Hát ilyen a sátán, kisemmiz bennünket.

Ha a Szentlélekre figyelünk, Ő feltárja előttünk a bűnt és a szabadulás útját mutatja nekünk. Szent Ágoston mondja: a Szentlélek „megmutatta, hogy Jézus Krisztusban mi voltunk próbára téve, benne győztük le a gonosz lelket. Ha Jézus nem szenved kísértést, nem nyújthatott volna neked tanítást a kísértés legyőzésére.”

Ha belátjuk bűneinket, akkor bánjuk is meg, vonuljunk a pusztába (gyóntatószékbe) Jézussal beszélgetni. Magunkat határoljuk el a bűntől, és mondjuk: „Könyörülj, Urunk, Istenünk, mert nagy a vétkünk.” Személyes bűnünket, mihelyt beismerjük, akkor Jézus személyes megváltónk lesz. 

A személyes együttlét teljes győzelemre vezet. Ekkor Jézus kitessékeli életünkből a nagy kísértőt, és kegyelme nemcsak gyógyír a bűn okozta sebekre, hanem ugyanakkor halhatatlan élettel ajándékoz meg.

Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, és megszabadítalak – mondja az Úr (Jer1,19)

Ha le akarjuk győzni a bűnre csábító ördögöt, a bűnös környezetet és a rosszrahajló természetünket, akkor éljünk Jézus győzelmében. „Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn 5,4). A földi élet ki van téve a kísértésnek, de lehet győzni, ha Isten szavára hallgatunk. Jézussal lenni újra, ez az élet útja. Milliók éltek így, ma is leht így élni. Krisztussal mi abszolut többséget képviselünk. Ő mondta: „Ne féljetek, én legyőztem a világot” (Jn 16,33). És kijelentette: „Veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,20). Na hát, miért is félnénk. Ámen.