Szellemi-lelki erőforrásunk

Isten a történelemben az emberi korok nyelvén szólt népéhez. Izaiás próféta által a fogságban lévő szegényeket örömteli lakomára hívja. (Iz 55,1-3) A lakoma kiterjed minden emberre. Csak egyetlen feltételt támaszt, az Istenre szomjazást. Ez az örök szövetségi lakoma főleg a helyes vallási és társadalmi magatartásban nyilvánul meg. Nemcsak a táplálék megosztását, hanem Isten régmúlt ígéreteinek örökkétartó beteljesítését is jelenti. Ezt ismerteti szentmisénk evangéliumi szakasza. (Mt 14,13-21)              Keresztelő János lefejezése után, Herodes Antipász figyelme Jézusra irányult. Ezért az Úr apostolaival Betszaida környékére ment, amely Fülöp fejedelem hatalma alá tartozott. Amikor Jézus kiszállt a bárkából, már nagy tömeg várakozott rá. Jézus együtt érzett a néppel, ezért meggyógyította betegeiket.  Este felé felszólította tanítványait: „adjatok nekik enni.” Azt a csekély öt kenyeret és két halat Jézus kezébe vette, megáldotta, megtörte, odaadta tanítványainak, hogy osszák ki a népnek. Jézus első kenyérszaporítása már előremutat az utolsó vacsorára, és így az Eucharisztia elővételezi a mennyek országának lakomáját. A történetnek szociális jellege is van. Az apostolok megosztották a Jézustól megáldott eledelt az ő nevében, de az emberek is egymás között, így elég jutott mindenkinek. A természeti és erkölcsi csodák mellett (ennyivel és békésen!) látnunk kell a társadalmi csodákat is. Ez egymásra utaltságunk és felelősségünk gyümölcse. A közös felelősségvállalásunk eredményeként, meglesz a mindennapi kenyér minden család asztalán. Ez érvényesül, ha Krisztus szeretetére alapozzuk életünket. 

Az életnek nincs olyan baja vagy fenyegető veszélye, amely az igazi kereszténnyel feledtetné Isten szeretetét, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. (Róm 8,35. 37-39) Őáltala diadalmaskodunk minden megpróbáltatáson. A Krisztus-eseményben megnyilvánuló isteni szeretet tehát a keresztény reménység és élet megrendíthetetlen alapja, még akkor is, ha a mindennapi élet a világgazdasági érdekek uralma alá került. Bálványa a pénz. Hatalmas szolgája a média, amely arról tanúskodik, hogy lám, vallás nélkül is lehet élni. Erre kényszerít a konzumizmus.                                                           Jézus megmondta, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Őt ezért keresztre feszítették. A régi evilágiság is tűzzel-vassal szállt szembe Krisztus követőivel, és a hamis eldorádó, jólét ígéretével, maszkok viseletével igyekszik elterelni a figyelmet az elmúlásról. Ez a világ pedig elmúlik. 

Kiutat a fejlődő világban csak Jézus evangéliuma hirdet. Az emberek előbb-utóbb rájönnek a Gondviselés egyetlen érvényes világrendjére. Az élet mulandóságának felismerésével, a legtöbben ma is felismerik: „Nincs más út, csak az Isten útja”. Az irgalmas Isten Szentlelkével, média nélkül is képes beterelni örök országába a sokaságot, mert szereti ezt a világot. Ha nem szeretné, nem alkotta volna meg.

 

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való.” Mt 4,4.