Bevezető: Karácsonykor a családokat a Szent Család szeretete hatja át. A Szent Család egy csepp öröm Isten boldogságából, melyben Jézus a Szentháromság életét éli: egy mindenkiért és mindenki egyért. Jézus azért is jött, hogy a szeretet életformáját megélje, és az Egyházában mindenki a szentháromságos modell szerint éljen. Vagyis tudjon kezdeményezni mint az Atya, befogadni mint a Fiú és kapcsolatban lenni mint a Szentlélek. A családi boldogság megteremtésében fontos a szeretetnek a megélése irgalmasság, jóság, alázat, szelídség és türelem formájában. A mennyei élet ezzel kezdődik a földön, ezért ezt az öt erényt naponta kell gyakorolni. Jézus jelenléte által kialakulnak a szent családok, mert önmagát tette a hivő közösség és házasság misztériuma alapjává: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). A családdal kezdődő közösség az egyházban tovább fejlődik, és kiteljesedik a mennyei egyetlen családban, ahol nem nősülnek, férjhez sem mennek, ahol mennyeivé alakul a szerelem, a házastársi és szülői érzés, a gyermeki ragaszkodás. Nagy kincs a család, amelyben lényünk gyökerezik, és amely szívünket élteti. A családi erények fénye az idő múlásával sose halványul el, hanem értékük egyre inkább nő, ha szívedben őrized a szeretetet, a hűséget, szolgálatot. A Szent Család példája segítsen, hogy becsüljük egymást, s akik tévelyegnek, azok visszataláljanak a családi otthonba. Fel mered-e vállalni a Szent Család életstílusát? Tartsunk lelkiismeret vizsgálatot.
Testvéreim! A család Isten ajándéka, az ő áldása kíséri a teremtés hajnala óta. Saját képére teremtette a férfit és a nőt, és saját feladatot adott nekik. Isten tervéhez kapcsolódik, hogy teremt az embernek segítőtársat, aki hasonló hozzá. Így olvassuk a Teremtés könyvében azt az elemi igényt, melyen a férfi és a nő házastársi egysége nyugszik, és a család élete. Az ember közösségi lény, ahogy az Isten is közösség a Szentháromságban.Az embert nem magányra teremtette, szüksége van a másik emberre. Ennek igénye mélyen a lelkében gyökerezik. A Teremtő tervében az egy férfi és az egy nő család modellel találkozunk. Mindenki egy közösségbe születik és a szülők gondoskodó szeretetét és segítségét igényli. Egészségesen csak családi közösségben tud létezni és fejlődni.
A férfi és nő, szülő és gyermek kapcsolatát nem lehet úgy tekinteni, mintha ma is fennállna a paradicsomi állapot. Akár tetszik, akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy minden emberi viszonyulásba, még a családba is beférkőzött az eredeti bűn, s Istennel szakítva a személyes létezés szintjéről részben a birtoklás világába csúsztak (az asszony, akit nekem „adtál”), aminek következtében szeretetük megzavarodott és nemi vágyuk rendetlenné vált.
1. A család és az egyén sebzettsége csak akkor gyógyul, ha mindenestül belép az üdvtörténetbe, melyet Isten kezdeményezett Ábrahámmal (Ter 15,1-6; 21,1-3). Amikor Isten meghívta Ábrahámot, akkor a hívást ő bizalommal elfogadta. Az Istenhívás, a felkínált kegyelem elfogadása az a hit, amely természetünket és vágyainkat felülmúlja, emberi kapcsolatainkat Isten méreteire tágítja. Ábrahám Kr.e. 1850 körül hittel engedelmeskedett a meghívó Istennek. A letelepült életformát, az urbánus életet felcserélte a nomád, vándorló élettel. Ilyen komoly életmódváltásnak csakis valami nagyon komoly oka lehetett.
2. Amikor „felvitték Jézust Jeruzsálemben, hogy bemutassák az Úrnak”, akkor a család tiszta szeretete ragyogott fel (Lk 2,22-40). Izraelben az elsőszülött fiút Istennek kellett szentelni vagy áldozatbemutatással kiváltani. Mária és József áldozata arról tanúskodik, hogy hittel fogadták el Isten üdvtervét, hittel ajánlják fel a kapott „Gyermeket” és vele Istennek szentelik magukat. A Szentlélektől megvilágosított Simeon szavai bizonyítják, hogy Isten elfogadta ezt a felajánlást.
3. Az Istenbe vetett hit, valamint az Isten akarta családi élet vállalása nem magától értetődő valami, az mindig egyéni jó döntést és kitartást követel (Zsid 11,8.11-12. 17-19). Ezért nevezzük jó készségnek, erénynek, mert az emberekben Krisztus tárulkozhat ki teljes valójában. A zsidókhoz írt levél rámutat, hogy az Ószövetség nagyjai magukat rábízták Isten ígéretére és engedelmeskedtek akaratának. A hit mellett a megpróbáltatások között a remény adott nekik erőt, mert tudták, hogy Isten hű és irgalmas.
Az újszövetségben Jézus megváltása által mindenki Istennek szentelt lett a keresztségben. Az a keresztény, aki megismerte Istent, aki alkotta, megváltotta és megszentelte, már szent, de mégis mindennap egyéni döntéssel, kitartással kell a krisztusi szeretetre építenie, mert Krisztus az üdvösség, s nem a szabadosság zászlóvivője.Mi tegyünk? Először, magunk legyünk Isten gyermeke, éljünk a kegyelemben. Utána családunk tagjaiban lássuk meg a testvért, akikkel nemcsak a földi, hanem a mennyei szeretetben is egyek vagyunk. Majd ezt követően tudunk minden embert elfogadni nagycsaládként, Krisztus Titokzatos Teste tagjaként.Ha a család élete a keresztény szeretetre épül, ott tartós lesz a szívek összhangja és egysége. A család akkor mindenen felül tud emelkedni és mindent el tud fogadni. Ha a kölcsönös szeretet kihűl, minden nehézzé válik. Az egyetlen tartós szeretet, az Isten szeretetéből forrásozó szeretet. Ha gyengül az Isten szeretet, ugyan olyan mértékben gyengül a család és romlik a nemzet. Épüljünk Jézusban szent családdá, család Egyházzá, hogy az üdvösségműve, a szentek közössége megvalósuljon. Amikor a család együtt van Jézus nevében és munkájukat velekezdik, Ő fokozottan jelen van és erőt ad (Mk 5,30). Szent Család vasárnapján kérjük a Szűzanya és Szent József közbehnjárását, hogy családjaink számára a názáreti Otthon legyen a modell, mert ezzel kezdetét veszi a mennyei állapot. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése