Jelek és titkok

Róma városa déli részén terül el az alacsony fekvésű, úgynevezett Campagna síkság. Ezen a síkságon, mocsaras vidéken bandukol az 1800-as évek közepén egy magányos vándor. Rómába igyekszik, a szent városba, az apostolok sírjához. Még estére oda szeretne érni, azonban sűrű köd borult a tájra és nem csoda, ha eltéveszti a helyes irányt. Egyszer csak, egészen közel, apró lángnyelveket pillant meg, de szerencséjére nem idul utánuk. Ezek ugyanis lidércfények, a mocsárból felszálló gázokból keletkeznek. Ha ezeket követné, elmerülne a mocsárban. Tanácstalanul topog egy helyben, majd felsóhajt: Mária, égi édesanyám, segíts megtalálnom a helyes utat! Alighogy elmondja fohászát, harangszó cseng a fülébe. A zarándok arca felderül és elindul a hang irányába. Hamarosan megérkezik a szent Városba, és abba a templomba, ahonnan az életmentő harangszó felcsendült. Hálaképpen nagyobb pénzösszeget adományoz a templomnak azzal a kéréssel, hogy ködös időben húzzák meg a harangokat. Ez vezesse a Róma felé tartó zarándokokat.

Ez a történet megvilágítja, hogy mit köszönhetünk az Úr Jézusnak. A pusztában vándorló zarándok minket jelképez, illetve a történelem útvesztőin tévelygő emberiséget. Mennyi hamis fény és ígéret csalogatja az embereket a bűn és a halál mocsarába. Isten pedig szeretettel fordul a bolyongók felé. Meghívja Ábrahámot, szövetséget köt leszármazottaival is, s hűtlenkedésük ellenére is szeretettel volt irántuk, szól hozzuk bölcs, szent emberek, a próféták által. Királyság által védelmet biztosít. Dávid amikor berendezkedett, hálából a maga módján templomot akar építeni Istennek. (2Sám 7,1-5. 8b-12. 14a-16) Az Úr újabb ígérete hangzik Nátán próféta által, hogy Dávid módján építhetünk templomot, családot, közösséget, de ígérete arról szól, hogy Ő készít nekünk örök hajlékot, megalapítja bennünk királyságát, amelynek soha nem lesz vége, s uralkodni fog mindörökké. Nem mi vonjuk be világi dolgaink intézésébe, hanem ő kíván minket mindenestől bevonni az ő szentségének terébe. 

A karácsonyi titok, hogy Isten által eltervezett megváltás nem az isteni jelenlét emberivé tétele lesz, hanem ő ragad meg minket emberségünk mélyén a Szentlélekben, s visz az Atyához. Isten szent Fiának a Szűz méhébe való leszállása már a húsvétot is megvilágítja, rámutat annak eredetére és születésére, aki a világ üdvösségéért majd meghal a kereszten. A mennybemenetel és pünkösd értelmezi, hogy Ő az Isten Fia, a megtestesült Ige. Ezt bizonyítja a Szent Szűz élete, hogy a „kegyelemmel teljes” a legtökéletesebben engedte magát lefoglalni Istentől – „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,26-38) –, ezért szent Fia őt testestül lelkestől a mennybe emelte. Szent Pál méltán hirdeti, kinyilvánult a titok, amelyre ősidők óta csend borult. (Róm 16,25-27) Így minden nemzet előtt nyílvánvaló lett, hogy a hit befogadásával Jézus Krisztus üdvözít minket. 

 

„Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” Lk 1,38.