Egyházunk elsőnek őt állítja a Betlehemi
jászol mellé, hogy bemutassa gyermekeinek az Isten szeretetére adott leghitelesebb választ: a vértanúságot.
István
(Sztefanosz=koszorú) diakónus vértanúságát feltűnő részletességgel Szent
Lukács örökítette meg az Apostolok Cselekedeteiben (6,1-8,2). A 6. és 7.
fejezetben Lukács nem annyira a vértanúságot hangsúlyozta, mint inkább azt az
üdvtörténeti fordulatot, amelynek dátuma István halálának napja: a fiatal Egyház Jeruzsálemből szétszóródik Júdeába és Szamariába, majd a pogányok közé is, s ezáltal egyre szélesebb
körben terjed az Evangélium.
A
hét diakónus közül Lukács kiemeli Istvánt – aki Gamaliel egyik legjobb
tanítványa és a rabbinikus bizonyítás mestere - ezt a hittel és Szentlélekkel
eltelt férfit, mint igazi keresztényt. István a tett, a rend, az akarat
embere. Megrázó szónok. Származása és műveltsége miatt alakja jelentőssé és
veszélyessé nőtt! Isten nagyobb mértékben tette őt kegyelme eszközévé, mint a
másik hatot, ezért művelt csodákat és jeleket a nép körében. Emellett a
bölcsesség ajándékából is bőségesebben részesült, ennek köszönhetően hirdette
oly nagy erővel Isten igéjét, hogy a zsinagóga hívei, akik „ellene támadtak, és
vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel
beszélt, nem tudtak helytállni.
Lukács az Egyház története
szempontjából látja fontosnak István szerepét, mert az ő halála vezeti be az Egyház elszakadását a jeruzsálemi
Templomtól és a zsidóságtól. István személyében és küldetésében világosan
láthatóvá válik a lelkek szétválása, hasonlóan ahhoz, ami Jézus körül
lejátszódott. Nem véletlenül válik a tanítvány életének vége is hasonlóvá
Mesteréhez.
Miként Jézust, Istvánt is a főtanács
elé állították - mert rövid időre gazdátlan volt a helytartói hatalom, ami
kapóra jött a tömegszenvedélynek - és ez a jogi hatóság folytatta le a pert.
Ugyanazokkal a vádakkal léptek föl ellene, mint Jézus ellen: hamis tanúkat
béreltek fel, hogy állítsák: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény
ellen beszél!” (ApCsel 6,11-13).
Istvánon beteljesedik Krisztus
ígérete: ,,Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és a hatalmasságok elé
hurcolnak titeket, ne gondolkodjatok rajta, hogyan védekezzetek és mit
mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít benneteket rá, hogy
mit kell mondanotok'' (Lk 12,11-12).
Ezért
tudja István is, hogy mit kell mondania. Áttekinti Izrael egész történetét, az
üdvtörténetet, amelynek során Isten oly sokszor művelt csodákat a nép
érdekében. Felsorolja Isten csodatetteit és a nép ellenkezését. Isten elküldi
egyszülött Fiát, az Igazat, s a zsidók, mert keménynyakúak és körülmetéletlen a
szívük, keresztre feszítették.
István
tanúságtevő védőbeszéde a villámok tüzes vonalaival rajzolja ki az
üdvtörténetet Ábrahámtól Mózesig, majd Jézusig. A beszéd súlyos vádként hullott
a vádlókra, amit azok meg is értettek, azért vicsorították rá a fogukat. István
azonban kimondta az ítéletet: ,,Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint
ott ül az Isten jobbján!” Igen, a Bírót látta, aki fölment a mennybe, és a
saját szava szerint megtagadja azokat, akik megtagadják őt. Elvétetik tőlük az
örömhír, s akik most köveket ragadnak, hogy Istvánt elhallgattassák, a végső
ítélet előtt állnak.
István a halálával megpecsételte
bátor tanúságtételét. Mesteréhez annyira hasonlóan hal meg, nem hiába kiáltja:
„Úr Jézus, vedd magadhoz a lelkemet!” (7,59) István vére nem omlott hiába. Úgy
tűnik, hogy ez volt a Saul megtéréséért kiontott vér. (Diós és Ijjas
nyomán)
István
vértanúsága is egészen az Evangélium terjedésének szolgálatába állt. És ez
minden szent életében így van: a személyük egészen eltűnik a szolgálatuk
mögött, amit Isten megbízásából a keresztény közösség, az emberek, a világ és
az üdvtörténet javára végeznek.
A szenteknek nem a hatalom kell, hanem az Igazságon alapuló szeretetszolgálat.Maga Jézus is így fogta föl életét: „az Emberfia nem azért jött, hogy őt
szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon és odaadja az életét'' (Mk 10,45) Az igazi
tanítványok, a szentek, ebben követik Krisztust, aki erre hívja őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése