A pusztában kiáltó szava

Adventi időnk olyan mint a puszta. A pusztára jellemző, hogy gyér a növényzete és csapadék szegény. Helyenként cserjék fordulnak elő, lakói néha a nomádok. Életük az égi harmattól függ. A bibliai puszta az üdvtörténet három korszakát idézi: 

– A világ teremtését, amikor Isten áldást ad a földre (vö. Ter 1,1-31). 

– Isten ószövetségi népének kiválasztását, kivonulását, (vö. Kiv 3), a csodák, a szövetségkötés, a törvényadás, a hűtlenség és a bűnbánat helyét, ahol Isten ígéreteinek befogadására neveli a népet. 

– Az újszövetségben Isten országának elérkeztét idézi a puszta. Márk evangélista így kezdi írását: „Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” (Mk 1,1-8. Iz 3,1-5. 9-10) 

Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” A Messiásról beszél, akit be fog mutatni, de erre bűnbánattal, lelki megújulással kell készülni. Üzenete azt is jelenti, hogy ami ezután következik az független a Templomtól, a zsidók egyetlen szentélyétől, zsinagógáktól, s valami egészen új kezdődik. Mindezt a pusztában mondja el, ahol a figyelmet nem vonják el a falak, a díszítések, sem az ajtók nyikorgása. Most mindenki Keresztelő tanítására figyel. Öröm hallani arról, hogy egészen rövid idő és megjelenik akire évezredek óta vártak. Egy közös öröm, hogy még ha sok nehézségek közepette is, néha hűtlenségekkel is tarkázva, olykor hősies harcok és nagy áldozatok árán is, de átmenekítették az Úr ígéretét a mostani nemzedéknek. Az öröm és érdeklődés annyira fokozódik, hogy egyesek Keresztelő személyét is annak tekintették, ezért mondja: nem vagyok méltó, hogy sarúszíját megoldjam, Ő majd Szentlélekkel keresztel meg benneteket. 

– Most, hogy az Úr Jézus születésének megünneplésére készülünk, az örömhullám most is tapasztalható. Vigyázzunk, karácsonyunk lényege nem az ajándékozás, hanem Isten végtelen szeretete, megváltottságunk: velünk az Isten. 

– A Krisztus-várás főeleme a bűnbánat, a kiengesztelődés. Mennyi tanulság van a tékozló fiú történetében. 

Sokat tépelődik, de atyja lábai előtt térdelve, ott minden szomorúsága feloldódik atyja örömében és ölelésében. E lelkiállapot előre jelzi azt az új eget és új földet, amit az Úr ígért. (2Pt 3,8-14) Adventi bűnbánatunkat Jézus örömmé alakítja: feloldoz, jóra késztet, békét ad. Mi pedig az új világ felé fordulunk, ahol Isten van!

 

„Azon legyetek, hogy békességben, tisztán és fedhetetlenül találjon benneteket.” (2Pt 3,14)