Testvéreim! Regőczi atya kisgyermekkorától kezdve ministrált. Egy belga kanonok rendszeresen járt Magyarországra, szegény gyerekeket gyűjtött össze, egy évre kivitte őket Belgiumba, ahol összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerültek, tanulhattak. A gyermek Regőczi István is így került Belgiumba, majd később, amikor egyértelművé vált az Úr hívása, gyalog tette meg az utat, hogy pap lehessen. Belgiumban szentelték pappá 1943-ban. Pappá szentelését követően hamarosan hazatért, noha többen figyelmeztették, hogy itthon mi vár rá. Éppen ezért kell hazajönnie, válaszolta az érte aggódóknak. Itthon árvaházat hozott létre a háború pusztításai miatt egyedül maradt elárvult, elvadult, szenvedésben, nélkülözésben, szeretetlenségben megtört kis lelkeket. Összesen háromszáz árváról gondoskodott, közülük tízen a papi hivatást választották. A kommunista hatalom többször bebörtönözte emiatt, de nem tudta megtörni. Regőczi István vallotta: „Az isteni Gondviselés soha nem késik, legfeljebb egy negyedórát, hogy hitünket próbára téve, még jobban jutalmazzon.” Rendíthetetlen volt a hite abban, hogy „van egy Gondviselő Isten, aki törődik az árvák sorsával, és a szegények Szűzanyja, a „Sasfiókák” Királynője”. Az irgalmat nem ismerő támadásokat így értékelte: „Minden Istennek tetsző próbálkozás támadásoknak van kitéve, de végül mindig győz a szeretet és az igazság.”
Testvéreim! Az önéletírás egyik leggyönyörűbb fejezete az, amikor a börtönben advent idején István atya kérésére, kenyéradagjának beléből egy szobrász megformázta a betlehemi kis Jézust. Ő maga egy hétig csak kenyérhéjat eszik, és szíve fölött őrzi a kenyérbélből készült alkotást. A szalmazsákból kihulló szálakból fekhelyet készítettek és a szobaparancsnoktól egy kis gyertyát is szereztek. Eljön Szenteste, körülveszik a jászolt, halkan karácsonyi dalokat énekelnek. A maguk bezártságában és eszköztelenségében Istenhez emelik a lelküket, és benne összekapcsolódtak távol lévő szeretteikkel is. Kulcs csikordul a zárban, még éppen az ingébe tudja rejteni a kis Jézust, amikor egy ifjú rabot löknek be közéjük. Rettenetes állapotban van, enni kér, három napja nem evett. Vigasztaló szavakon túl egyebet nem tudnak nyújtani neki... azaz hogy mégis... István atya előveszi a féltve rejtegetett kenyér „Jézus-szobrot”, és átnyújtja neki eledelül. Az új rab elfogyasztja a kenyér Jézust. A szívekben pedig megszületik karácsony misztériumának a megértése: Jézus azért jött a világba, hogy önmagát adja annak, aki őt éhezi. És ő „hagyja magát megenni, mint az ennivaló kis Jézus. Azért jön most is közénk a hófehér ostyában, mintegy pólyába takargatva, hogy adhassa magát nekünk, hogy egyek legyünk vele.” István atya a börtönből 1969-ben szabadult. Azt írta: „mindenkinek a saját emberöltőjében játszódik le mindig, ami az evangéliumban olvasható. ’Jézus Krisztus tegnap, ma és holnap ugyanaz’. S ha meg akarjuk tudni, mit akar tőlünk, fel kell lapozni az evangéliumot.”
Testvéreim! Milyen köze lehet ennek a történetnek a mi hétköznapi valóságunkhoz? A világjárvány lehetőséget adott, hogy megtapasztaljuk: a szűkebb korlátok közötti életet, el egészen a tényleges bezártságig; a szeretteinktől való távolság fájdalmát; a szabadságunk elvesztését az élet számos területén; a kórházi kiszolgáltatottságot, a munkahelyi bizonytalanságot és az élet- halálfélelmet. Nemcsak az egyszerű emberek, hanem orvosok, művészek, állami hivatalnokok haltak meg a járványban, mert a tudomány sem mindentudó, és nem is mindenható.Regőczi atya egyik börtönbüntetése alatt így elmélkedett a cellájában: „Rab vagyok, kiszolgáltatva ellenségeimnek, mint a megalázott, megkötözött Krisztus. Most nekem hálát kell adnom, ifjúkori kívánságom teljesült… Nem történhet velem semmi Gondviselő mennyei Atyám tudta nélkül.”
Mindnyájuknak örömteli karácsonyt, kegyelemteljes ünnepet kívánok. Ámen.
Karácsony 2020.
Három Karácsonyt éltem meg, börtönben, a rácsok mögött.Tizenkilenc, húsz, huszonegy éves koromban.A világi hatalmasok rájöttek, hogy felnőtt lettem,és önállóan gondolkodom.A akkori kommunisták számára ez volt a halálos bűn, amit meg kell,s ha kell, gyilkolással is szabad megtorolni.Ezért lőttek közénk,golyószóróval, a szamosújvári börtön 100-as számú cellájának a lakóiba.Az akkori kegyetlen, oktalan kinzások
VálaszTörléselszenvedéséért a jó Isten százszorosan kárpótolt.Dicsértessék a kicsi Jézus Krisztus,olthatatlan reménységünk.Kelemen Erzsébet és Kálmán.