Örömre vagyunk teremtve

Adv. 3.B. – Amikor Jézus a mennyei Atya gondviseléséről beszélt, arra intett: „Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja.” (Mt 6,34). Ezt az aggodalmaskodóknak mondta. Akik pedig hittek Jézusban, azok felismerték, hogy minden jó onnan felülről van, és az igazi öröm Isten szeretetében gyökerezik. A keresztény így látja: minden napnak megvan a maga öröme. Ezt kellene észre venni, este pedig megköszöni.

Már ébredéskor örömmel köszönjük meg Istennek, hogy új napot ajándékozott, hogy egészségesek lehetünk, vagy csak ennyire vagyunk betegek. Hogy van munkánk, ha meg nincs, akkor akarjuk, hogy mielőbb legyen. Örvendjünk annak is, hogy süt a nap, vagy nagy pelyhekben hull a hó. A napot, ha így kezdjük, akkor jobb kedvvel indulunk el, hogy hivatásunkat betöltsük, képességeinket kibontakoztassuk, tudásunkat kamatoztassuk. Estére a sok-sok kis öröm boldoggá tesz. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy apró örömeinket észre vesszük-e, és mondunk-e köszönetet Istennek érte? Tartsunk bűnbánatot. **

Testvéreim! Hódmezővásárhely délkeleti részén, a szikáncsi tanyavilágban lakott Józó Erzsébet asszony, aki 1963. október 21-én délelőtt a pulykák után ballagott, amikor földimogyoró után kutatva botja fényes, kerek, söröskupakokra emlékeztető tárgyakat borított ki, melyekhez hasonlót azelőtt még nem látott. Előbb egyenként, majd tucatjával került elő a mind mélyebbre jutó bot nyomán a régi mesékben előforduló elásott pénz, a villogó arany, ‘Attila kincse.’ Hatvan darabot kapart ki, majd délután ásóval tért vissza és vödrébe már háromszáz régi pénz sárgállott. Ahogy történni szokott, a család kíváncsiságból elvitte a múzeumba. Ott a szakemberek megvizsgálták és megállapították: a pénz aranyból van, és így igen értékes kincs. A hunok rejtették el, Attila népe kapta békekötés fejében II. Theodosius (402-450) görög császártól. Végül 1439 darab solidus, 6,5 kg került elő. A szikáncsi solidusok az évezred lelete, mert ehhez hasonló nincsen. A magyar állam Erzsébet asszonyt egy új házzal ajándékozta meg. Miért is került ide ez a történet? Mert az emberi szívekben is értékes kincsek rejtőznek. Ilyen kincsünk az öröm.

Az örömről Petőfi Sándor tömören írt: „A bánat? Egy nagy óceán./ S az öröm?/ Az óceán kis gyöngye. Talán,/ Mire fölhozom, össze is töröm.” 

Öröm az akaratnak egy kitüzött cél eléréséből, vagy egy vágyott tárgy birtokbavételéből fakadó megnyugvása, a lélek átmeneti állapota. Az öröm a lélek átmeneti állapota, mert az örömnek vannak fokozatai: alapfokon csendes belső nyugalom és béke. Intenzívebb fokon kifelé is megnyilvánuló öröm a vidámság. Felső foka az ujjongás, a jubiláció. Az öröm erkölcsi minősége a tárgy jóságától, maradandósága a vágyott tárgy igazságától, mértéke a nagyságától és a birtokbavétel tökéletességétől függ. A legfőbb jó maradandó birtokbavétele a boldogság. A boldogság a kegyelmi rendbe fölemelt ember végérvényes testi-lelki teljessége, amit Jézus Krisztus által az Isten életében való részesedésben kap meg. Helyesen mondta Solon az ókori bölcs, amikor Krözus a maga gazdagságával és szerencséjével dicsekedett: Senki sem mondható boldognak halála előtt. 

A Bibliában az öröm gyakran szerepel a menyegző, az aratás, a győzelem ünnepeivel kapcsolatban. Az igaz öröm Istentől van, és az istenfélelemben gyökerezik. Az öröm forrása elsősorban Isten, azután minden, ami Istentől van: a törvény, a templom, a szövetségkötés, a próféták és maga a világ, mely Isten alkotása. Az öröm az ártatlanság, az igazság és a törvény ismeretének; az istenkeresők és az istendicsérők jutalma.  

1.    Mindaz, ami az istenes élet megnyilvánulása az igazi öröm forrása. Ha az üdvösségtörténeten végig tekintünk, akkor megállapíthatjuk, hogy az emberek Isten közelségét, nem a gondtalan időkben fedezték fel, hanem nagy nehézségek idején, amikor minden kilátástalannak látszott. Emlékezzünk a Millenniumi templomépítésre, amikor egy napon közölték,  hogy 450 millió lejt kell fizessünk a munkálatokért két nam múlva, és nem volt amiből. De azon a bizonyos napon 11 és 13 óra között Magyarországról és Németországból annyi segély érkezett, hogy délután ki tudtuk fizetni. Ez a gondviselés, velünk van az Isten!

E vasárnapnak olvasmányai vigasztalást és öröm üzenetet tartalmazzák. „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek...” 

Ez volt jellemző Izajás prófétára is, aki Izrael deportáltjait akarja erősíteni a hazatéréssel, utána egy gyermek születéséről szól, akinek neve ‘Immánuel’ lesz.  Velünk az Üdvözítő, aki küldetését az Úr Lelke erejében, felkenésében végzi, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek és meghírdesse az Úr kegyelmi esztendejét. (Iz 61,1-2a. 10-11) Ő eljön és megerősíti, fölsegíti a gyengéket, meggyógyítja a bűn okozta sebeket, és mindenkinek üdvösséget hoz. Azóta az ószövetség közösségében, de az egyéni emberi lelkekben is gyakran visszacseng a próféta szava: Örömünk oka az, hogy az Úr egészen közel van, belép az életünkbe, ha megnyítjuk szívünk ajtaját. 

2.    A jövendölés  Jézus eljövetelekor szó szerint beteljesedett. (Jn 1,6-8. 19-28) Amikor fellépett Keresztelő János az emberek azt kérdezték tőle: mit tegyünk? Ő így válaszolt: Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg bűneitek bocsánatára. De jöttek papok és leviták Jeruzsálemből. Őket csak János kiléte érdekelte: ‘Ki vagy te?’ Erre megvallotta, nem én vagyok a Messiás, sem Illés, sem a próféta. A pusztában kiáltó hangja vagyok, egyengessétek az Úr útját. Akkor miért keresztelsz? – kérdezték. „Köztetek áll, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”

Keresztelő János felismerte az Úr jövetelét, s a megújulás vágyát ébresztgette a szívekben. A vőlegény barátjának mondja magát, aki a menyasszonnyal való találkozást készíti elő. Amikor Jézus megjelent a Jordánnál, megkeresztelte őt és tanúságot tett róla. Nemsokára János a börtönből üzent, érdeklődik Jézusról. Jézus pedig Izajás jövendőlésével kezeskedett messiási küldetéséről. Az Úr kegyelmi esztendejét, irgalmát hírdeti. Isten irgalmára hivatkozva mondta H. Heine költő: „Isten majd megbocsát nekem, az a mestersége.” Ezért nem kell félni a gyónástól.

Az öröm forrása maga Jézus. Az angyalok Jézus születését nagy örömként hirdetik a pásztoroknak, amely az egész népé lesz. A napkeleti bölcsek nagy örömmel örültek, amikor újra meglátták a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe. – Jézus működését a mennyek országa elérkezésével kezdte. Megtalálásának öröme hasonló a földbe rejtett kincs megtalálásának öröméhez. A 72 tanítvány örömmel tapasztalta, hogy a Jézustól kapott hatalommal az ördögöket is ki tudják űzni, de Jézus figyelmeztet az öröm igazi okára: „annak örüljetek, hogy a nevetek föl van jegyezve a mennyben.” A népnek örömet okozott mindaz, amit Jézus csodatévő erejével tett.

A mennyei Atya örömének képe a tékozló fiát hazaváró atya öröme. A bárányát megtaláló pásztor és a drachmáját megtaláló asszony öröme az égiek örömének képe, akik kívánják a bűnösök megtérését. – Zakeus örömmel fogadta házába Jézust. A jeruzsálemiek virágvasárnap örömmel mentek Jézus elé. A feltámadás örömét először az asszonyok, majd a tanítványok i élték át; és az örömforrása volt a mennybemenetel is. Jézus örömet hozott, és arra buzdít, hogy örüljünk és ujjongjunk az üldözésnek, melyet az evangélium hirdetése miatt fogunk szenvedni, mert nagy lesz jutalmunk a mennyben.

3.    Szt Pál hirdette az Úr belép az életünkbe, ha megnyítjuk szívünket. (1Tessz 5,16-24) Ez örömünk oka. Ezért legyünk mindig derűsek. Ne oltsuk ki a Lelket. Az adventi időben gyűjtögessük szívünkbe a jó tettek kincseit, amit Jézus értékel. A gyereknevelés, az idősek segítése mind jó alkalom erre. A lelki öröm Isten megérzett jelenléte és e jelenlét tudata. Több, mint megelégedettség vagy puszta élvezet. A lelki öröm eleven hit, az örök boldogság reménye és bizonyossága. A mindennapi örömök láncolata a teljességhez, aboldogsághoz vezet, ami Isten színe előtt van. Lisieux-i Szent Teréz szerint a mennyországban mindenki arcára egyszer s mindenkorra kiül az öröm. Adja Isten, hogy adventi készületünk is segítsen ebben. Ámen.