Karácsony Isten szeretetének ünnepe

Karácsony nagy ünnepe Istennek irántunk való nagy szeretetéről beszél. Isten azért teremtett meg minket, hogy övéi legyünk.  Úgy alkotott meg minket, hogy mindig szeretetközösségében éljünk vele. Amikor az ember a bűnbeesésben elengedte Isten kezét, sőt szembe fordult vele, Isten akkor sem mondott le az emberről, nem adta fel iránta való küzdelmét, állandóan keresi őt. Az üdvösség története arról szól, hogy Isten hányféle képpen akarta és akarja visszaállítani az emberrel való kapcsolatát. Ez történt akkor is, amikor elküldte Egyszülött Fiát, aki azért jött közénk, hogy keresse és üdvözítse azt, ami elveszett. Isten senkit sem akar elveszíteni, senkiről sem akar lemondani. Ez az ő szeretetének titka.

Ezért karácsony ünnepe mindig felhívás arra, hogy mi is keressük őt. Keressük, mert ha a bűn által távol is kerültünk tőle, egy fontos dolog megmaradt, az amit az ember lelkéből nem tud kiirtani: az üresség érzete, annak a tudata, hogy nélküle nem teljes az életünk. Isten oltotta belénk ezt a vágyat, amit Szent Ágoston püspök így fogalmazott meg: „Nyugtalan a mi szívünk-lelkünk, amíg meg nem nyugszik benned Istenünk”. Igaz , hogy ideig – óráig az ember el tudja altatni lelkiismeretét, eltudja nyomni ezt a vágyat beletemetkezve a munkába, az anyagiak hajszolásába, az élvezetek keresésébe, de élete nyugalmát hosszú távon nem tudja nélküle megtalálni. Ez a kínzó érzés út tud lenni Betlehemhez, Jézus Krisztus kereséséhez.

Karácsony történetében ott szerepelnek a pásztorok. Az angyali jelenés után így bíztatják egymást: „Menjünk át Betlehembe, hadd lássuk a történeteket, amiket az Úr hírül adott nekünk” (Lk 2, 15). Nem azon vitatkoznak, hogy e jelenés álom volt-e vagy valóság, igazat mondtak-e az égi hírnökök vagy nem. Ők elindulnak megkeresni a Gyermeket és mindent úgy találnak, ahogy ezt hírül adták nekik.

Karácsony ünnepében, történetében aztán ott szerepelnek a napkeleti bölcsek, akik szintén példaképei ennek a keresésnek. Látták a rendkívülinek tűnő csillagot, s nem sajnálják a fáradtságot, a hosszú utat, a megalázó kérdezősködést Jeruzsálemben, Heródes király udvarában. Nem sajnáltak semmit, amíg meg nem találták, azt akit kerestek. Mennyire más ez, mint a kényelembe burkolózott, közömbössé vált emberek magatartása és beletörődése saját ürességükbe. Aki már nem akar többé keresni semmit, az feladta az életet, a teljességet, az üdvösséget.

Amikor Heródes király meghallotta az írástudóktól, hogy Betlehembe kell születnie az új királynak, a Napkeleti nölcseket azzal küldte tovább: „Menjetek, szerezzetek pontos értesítést a gyermek felől”. (Mt 2, 8). Heródes gonosz szándékkal mondta ezt, de én ebben a mondatban is a karácsony legfontosabb üzenetét olvasom ki: Menjünk, Keressük, kérdezősködjünk a történetek felől, mert maga az Úr is ezt mondta: „Aki keres, talál”. (Mt 7, 8)

Minden kedves testvéremnek azt kívánom, hogy e szent ünnepeken találjon rá Jézusra, lelke békéjére!

Áldott Karácsonyt!

Tamás József

           ny. püspök