2022. szeptember 14-én elhunyt Wittner Mária
’56-os halálraítélt, a Fidesz országgyűlési képviselőjének 1991-ben tett vallomását idézem: „Ma is úgy gondolom, hogy az embernek hinnie
kell. Aki hit nélkül él, annak reménytelen az élete. Én hiszek Istenben, de nem
úgy, hogy örökké a mellemet verem. Ha hiszek Istenben, meg kell próbálnom
aszerint élni. Az én életem nem volt valami fényes, de ha úgy látom,
hogy rászorul valaki a segítségre, akkor boldogan segítek.”
Az Új Ember 1956. november 4.-i
keltezéssel megjelent számának egyik legfontosabb írása, Mihelics Vid Az igazi forradalom című
cikke, amelynek alapgondolata máig érvényes. A megfogalmazott remény
sajnos még mindig megvalósulatlan: „Hitem
és meggyőződésem szerint ez a forradalom sem a kocka alsó lapját, a gazdasági,
a szociális, a biológiai vívmányokat fogja összébb faragni, hogy az építmény
arányba jusson a magasság törpe voltával, hanem
a szellemi értékeket fogja összhangzatosan magasba emelni. Nem zsugorodni fog,
de kitágul ez a haza, a dolgozó magyarság annyi vérrel és annyi
reménységgel, annyi könnyel és annyi munkával megszentelt hazája. Igen,
mert ne feledjük, a kor parancsa az, hogy valóban szociális állam és igazi
demokrácia bontakozzék ki nálunk és mindenütt, amely nemcsak anyagi javakban,
de erkölcsi értékekben, nemcsak technikában és technikai civilizációban, de
emberségben és szeretetben is egyre dúsabbá válik.” (Újra idézte az Új Ember 2006-ban.)
Mihelics
Vid próféciája, hogy „kitágul ez a haza, a
dolgozó magyarság annyi vérrel és annyi reménységgel, annyi könnyel és annyi
munkával megszentelt hazája” – valóra vált.
2010. május 31-én pedig „kitágul ez a haza”, mert a Magyar Országgyűlés megszavazta a Nemzeti
Összetartozás melletti tanúságtétel címet viselő törvényjavaslatot, ami június
4-én hatályba is lépett. Az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam
fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes
magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s
egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Ezt követte a folyamatos visszahonosítás és honosítás.
Ezért ünnepi megemlékezést tartunk mi is, visszahonosított és honosított magyar polgárok.
Isten, áldd meg a magyart!
**
Illyés Gyula: Haza, a magasban
Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a mult időkben
fürkészni, mint a jövendőben –?
Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik.
Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:
te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.
Dühöngő folyók kezesedtek,
konok bércek – ezt ne felejtsed,
ha megyünk büszke szájjal vissza,
mint várainkba, titkainkba.
Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
nem ölhet, mi csak ölne minket,
mormolj magadra varázsinget,
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.
Míg a szabad mezőkön jártál,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.
Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.
Lapuljanak bár ezredévig
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
szavaid annál meglepőbbet
dörögnek majd a kérdezőknek.
Figyelj hát és tanuld a példát,
a messzehangzóan is némát.
Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.
Mert ha sehol is: otthon állok,
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.
Igy maradok meg hírvivőnek
őrzeni kincses temetőket.
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
mi ott fészkel, égbemenekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése