Fatimai Boldogságos Szűz Mária

Fatimai Boldogságos Szűz Mária 1917. május 13-án egy Cova da Iria nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek – a tízéves Lúcia és unokatestvérei, a kilencéves Ferenc és a hétéves Jácinta – egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap. Az Asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és kérte őket, hogy öt hónapon át minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szűzanya. (Augusztusban 19-én történt a jelenés, mivel 13-án a gyermekeket kihallgatás miatt fogva tartották.) A júliusi jelenés alkalmával a gyerekeknek látomásban volt részük a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. A fatimai titok végén a Szűzanya így jövendölt: „Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog, a Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, Oroszország megtér és a földre a béke korszaka köszönt.” A jelenések híre gyorsan elterjedt, az utolsó alkalommal, október 13-án, mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. Ekkor történt a híres napcsoda. 

Szent II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában boldoggá avatta Ferencet (+1919. április 14.) és Jácintát (+ 1920. február 20.). Lúcia 2005. február 25-én hunyt el. Ferenc pápa 2017. május 13-án, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján avatta szentté a portugáliai Mária-kegyhelyen Ferencet és Jácintát. A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a pásztorgyerekekre. Lúcia nővér sokáig nem beszélt ezekről, majd az 1940-es években püspöke utasítására leírta a titkokat. A három titok közül az egyik a pokol látomása volt, a másik az Oroszországról szóló jóslat. A harmadik titok nyilvánosságra hozataláról II. János Pál pápa 2000-ben határozott. Lúcia nővér 1959-ben egy zárt borítékban továbbította ezt a titkot XXIII. János pápának, aki elolvasása után úgy döntött, hogy nem tárja fel annak tartalmát. Részlet a titokból: „(...) láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy éreztük, hogy ő a Szentatya. (…) ment botladozó léptekkel (…), fölérve a hegy tetejére térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt”. II. János Pál ellen 1981. május 13-án merényletet követtek el a Szent Péter téren. A fatimai jelenések első napja és a merénylet időpontja közti egybeeséssel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót, egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította.” 

A Szűzanya kérésének eleget téve II. János Pál pápa 1984-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az embereket és a népeket. „Ó emberek és népek Anyja! Te, aki ismered minden szenvedésüket és reményüket; te, aki anyai szíveddel érzed a világban folyó összes harcot a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között, halld meg kiáltásunkat, melyet a Szentlélektől indítva közvetlenül a te Szívedhez intézünk: öleld át az Anya és az Úr Szolgálóleánya szeretetével emberi világunkat, melyet – az emberek és népek földi és örök sorsa miatti nyugtalansággal – fölajánlunk és neked szentelünk! Mindenekelőtt neked ajánljuk és szenteljük azokat az embereket és nemzeteket, amelyeknek különösen szükségük van erre. Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején!” (Szent II. János Pál pápa felajánló imádsága Mária Szeplőtelen Szívének)