A hit jó harcát vívjuk? 30.C. - gondolat

Ma, október 23-án 1456-ra és 1956-ra emlékezünk. 566 évvel ezelőtt a török birodalom akarta leigázni Magyarországot. A nándorfehérvári győzelem hősét, Kapisztrán Szent Jánost október 23-án legyőzte a halál. 1956. október 23-án a magyar nép kelt fel a szovjetek ellen és vívta ki szabadságát november 4-ig. 1456 ajándéka a déli harangszó, az Úrangyala ima és Urunk színeváltozása ünnep. 

1956 nyomán a kivégzések, börtönök, menekülés, gyász és imádság maradt, ahogy Áprily Lajos Menedék c. versében szemlélteti: 

„S mikor völgyünkre tört az áradat 

s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, 

egyetlenegy kőszikla megmaradt,

egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.” 

Isten mindenkinek, különösen szegénynek, árvának, a bajban levőnek megsegítője. Mert ő irgalmas és igazságos, az alázatosak imáját mindig meghallgatja. (Sir 35,15b–17. 20–22a) Isten előtt ezek megigazulttá lesznek, ha bizalommal, lelkileg betegen, bűnöktől megkötözötten, imádságukban azt mondják ki, amik, ezért igaz az ő imádságuk. Az igaz imádság életszentségre vezet. Vagyis, ha egy bűnös igazul imádkozik, nem az többé, aki volt: megigazul. Ez azt jelenti, hogy Isten színe előtt igaz állapotba kerül. Isten megbocsát neki, szívére öleli őt, szeretetébe visszafogadja. Ez a szentség magja, gyökere. Bár még nincsenek jócselekedetei, még meg sem szabadult a bűnös szokásoktól, de kimondta a valóságot. A megigazulás mindig az Isten előtti őszinte beismeréssel kezdődik. 

Jézus alázatosságra tanít utolsóelőtti példabeszédével, a farizeus és a vámos imádságával. (Lk 18,9–14)  A vámos, aki tudja, hogy vétkezett, őszinte bűnvallomást tesz, és bízik Isten irgalmában: „Istenem, légy irgalmas nekem bűnösnek.” Ő a rokonszenves vallásosságot képviseli. Ilyen az alázatos és igaz ember lelkülete. Önmagát Isten előtt látja, mással nem foglalkozik. Jótetteit nem is veszi számba, mert tudatában van bűneinek. Menekvését csak Isten irgalmától reméli, ez a gyógyulás természete. Az alázatos bűnös így előbbre jut, mint a kevély farizeus, aki igaznak tartja magát. A vámosnak egészséges a lelkiismerete, ezért meg tud igazulni, a romlott hitű nem. 

Az alázatos embert Isten emeli föl. (2Tim 4,6–8. 16–18) Az üldöző Sault a kegyelem Pál apostollá tette. Megtérése után a pogányok apostolaként jár-kel. A megfeszített és feltámadt Jézust, az emberek Üdvözítőjét hirdeti, mert Isten benne kiengesztelődött a világgal. A római börtönben tudja, hogy nemsokára vérét ontják, ezzel az evangélium hirdetését ő befejezi. Efezus püspökének, Timóteusnak írja: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.” Pál 67. június 29-én életét adta Jézusért. A nemzetek apostolát, aki Jézus Krisztus örömhírével járt, az örök Szeretet ölelte át.

 

„Krisztus minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.” 2Kor 5,18.