Jézusom bízom Benned! - Szent II. János Pál
pápa 2000. április 30-án Rómában szentté avatta B. Fausztina Kowalska nővért
és a szentté avatás alkalmával az egész világra kihirdette az Isteni
Irgalmasság ünnepét. Szent
Fausztina nővér 1905. augusztus 25-én született a lengyelországi
Glogowiecben. 1925 augusztus 1-jén felvételét kérte az Irgalmas Szűz
Nővéreinek zárdájába, ahol a Fausztina nevet kapta. Jézus rábízta
irgalmasságának örömhírét, fölszólította, hogy hirdesse és terjessze a
minden embernek szóló irgalmasság kinyilatkoztatását, szüntelenül kérje
azt az irgalmat mindenki számára. Fausztina nővér harminchárom évesen
halt meg 1938. október 5-én.
Szent Fausztina 1931. február 22-én kapott látomás alapján
jegyezte fel: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust
fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a
ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy
halvány… Kis idő múlva azt mondta Jézus: ’Fess egy képet annak alapján, amit
látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned!’ (Napló 47). „Azt kívánom,
hogy a képet… húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a
vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (N 49).
A feltámadt Üdvözítőt ábrázoló
képen a vér és a víz sugarai, Jézus megnyitott szívéből törnek elő. Krisztus a
következőket mondta: „A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja
meg; a piros a vért, amely a lélek élete. Boldog, aki ezek árnyékában él” (N
299). A keresztség és a bűnbánat szentsége tisztítja meg a lelket, és
legbőségesebben az Eucharisztia táplálja.
Jézus övéire bízza megváltói
küldetését, amit az Atyától kapott: „Amint engem küldött az Atya, úgy
küldelek én is titeket... Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s
akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” (Jn 20,19-31)
Az
apostolok tanúságtétele nyomán a hívők száma napról napra növekedett. (ApCsel
5,12-16) Napjainkban is csak a tanuságtétel által gyarapszik az egyházközség.
Az apostolok által sok csoda és gyógyulás volt, amit Isten vitt
végbe, hogy terjedjen az egyház. Az apostolok tevékeny hite teljesen
meghatározta a hívők életét: nemcsak az imában, a tanításban, a kenyértörésben,
az apostoli közösségben voltak egyek, hanem érdekeik háttérbe szorításával
szolgálták a közösséget. Még az üldöztetés is az Egyház terjedését szolgálta
(Jel 1,9-11a. 12-13. 17-19). Az irgalmasság hirdetéséhez ígéreteket fűzött az
Úr: örök üdvösséget, a keresztény élet útján nagy előrehaladást, a boldog halál
kegyelmet és minden más kegyelmet, amit az emberek bizalommal kérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése