Mindenszentek és halottak napja arra emlékeztet, hogy amíg időnk van, vessük le szellemi vakságunkat, és tekintsünk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelére, amikor ítélni fog élőket és holtakat. Mivel egy Atyának a gyermekei vagyunk, aki a mennyben van, éljük meg a szentek közösségét, régies kifejezéssel a „szentek egyességét”.
Jézus Krisztus a hegyi beszédben közölt parancsait ezzel indokolta: „Így
lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is,
esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is”. (Mt 5,45)
A Szentháromság egy Isten
mindannyiunkat örök célunk felé vezet, mert az Atya gyermekei, a Fiú testvérei
és a Szentlélek templomai vagyunk. Összetartozásunk tartalma a szeretet.
A vándor-egyház
vagy földi egyház tagjai szüntelen segítséget remélhetnek a mennyeiektől, a
megdicsőült-egyháztól;
a földiek hűsége és szeretete viszont
azok számára jelenthet segítséget, akik evilági vagy másvilági tisztulásra
szorulnak.
A szeretet átér a túlvilágba, ahol a hit átmegy a látásba, a remény
a bírásba. A szeretet pedig örökre megmarad.
Ezért lehet szeretni az
elköltözötteket is, nemcsak gyászban, fájdalomban, hanem a mindennapokban is.
Nemcsak emléküket idézve, képeiket nézve, sírjukat gondozva, hanem a szeretet
drága műveiben: a szentmisével, a búcsú felajánlással, imával, jó tettekkel,
mert akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk (vö. Róm 14,8).
November 1-8. között, naponta egyszer teljes búcsú nyerhető a halottak részére, ha szentségekhez járulunk, meglátogatjuk a temetőt, a templomot vagy kápolnát és elimádkozzuk a Hiszekegyet és a Miatyánkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése