Fájdalmas Szűzanya

 

A Fájdalmas Szűzanya emléknapja van. Szent János  leírja, hogy nagypénteken Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus látt, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett: így szólt anyjához: - Asszony, íme a te fiad!. Aztán a tanítványhoz fordult: - Íme, ő a te anyád! (Jn 19,25-27)

Amikor az Úr vérében megköti az új és örök szövetséget az Atyaisten és az emberek között, akkor azok között is új és örök szövetséget akar létrehozni, akik hisznek benne, akik tagjai ennek az új és örök szövetségnek. Ezzel minden emberi szövetség is új és örök, melyet még a bűnök sem szakítják meg, mert éppen a bűnök bocsánatában áll. Ezentúl minden emberi kapcsolat új és örök, amely az új és örök szövetségben élők, a Krisztus-hívők között létesül.

Ez a szentmise most legyen részünkről az alázatnak, a vigasztaló szeretetnek és megbánásnak a bizonysága. Segítsen nekünk a Szűzanya, aki osztozott Fia szenvedésében, hogy mi is jók tudjunk lenni, a szenvedők mellett tudjunk állni és tudjunk segíteni rajtuk. És osztozzunk szenvedésükben. Ha mulasztásunk van e téren bánjuk meg bűneinket.

A Fájdalmas Szűzanya ábrázolásával gyermekkoromban találkoztam, a csíkszentsimoni temető kápolnájában. Az Endes család temetkezési helye volt a kápolna kriptája. A kápolna oltárán a sasvári búcsújáróhely Hétfájdalmú Pietájának mása volt. A kápolnában temetések alkalmával mentünk be, és Mindenszentek délutánján. Mindig szomorúság és félelem fogott el a Fájdalmas Szűzanya láttán. Később megértettem, hogy a Boldogságos Szűz Mária szenvedéseit fejezi ki a szobor. Jézus keresztje mellett álló Máriának neve: Fájdalmas Anya, és a kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak (a hét a teljesség száma).

1. A  Fájdalmas Szűzanya kultusza az evangéliumra (Mt 2,13: Egyiptomba menekülés; Lk 2,35: Simeon szavai; 2,48: a tizenkét éves Jézus; Jn 19,25: a kereszt alatt) és a hagyományra megy vissza. Az egyik hagyomány szerint János evangélistát tartja a kultusz megalapítójának, akinek Jézus nagy kegyelmet ígért azoknak, akik Mária anyai fájdalmát tisztelik. A másik változat szerint Nikodémus és Arimateai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, templomot épített a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére és később ebből a közösségből alakult ki a szervita rend. Egyházunk a Fájdalmas Szűzanya ünnepét vagy emléknapját a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én tartja. A Fájdalmas Szűzanya ünnepét először a szerviták kezdték ünnepelni szeptember 3. vasárnapján.  

Ismerkedjünk meg a szervitákkal. Kik a szerviták? Latinul Ordo Servorum Mariae, Szűz Mária Szolgái klerikus férfi szerzetesrend. Alapítója 7 gazdag és jámbor firenzei férfi. Valamennyien Firenzében születtek a 12. század végén, kereskedők voltak. Miközben Firenzében 1220 után a császárpártiak és a pápapártiak háborúztak, ők 1233. augusztus 15-én közös életre szánták el magukat, és elvonultak a Monte Senarióra. Az ágostonos regula szerint éltek, fekete rendi ruhát viseltek, megalapították a Szűz Mária Szolgái rendjét. Feladatuknak tekintették a Fájdalmas Szűzanya tiszteletének ápolását. Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult 1250-ben Capocci bíboros, pápai követ dekrétuma, amely a szervitarend elöljáróit fölhatalmazta arra, hogy a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit föloldják a kiközösítés alól, ha felöltik a rendi ruhát. A német kultúrkörből sok lovag belépett a rendbe. A szerviták Magyarországon első házukat Sopron vármegyében 1644-ben, Lorettom mellett alapították. A törökök folyamatos kiszorításakor Egerben, majd Pesten telepedtek le. A  Fájdalmas Szűzanya tiszteletét szentbeszédek, szentségimádások tették lelkileg is átható erejűvé. Mikor a Fájdalmas Szűz közbenjárására Sasváron, Egerben gyógyulások is történtek, zarándokolni kezdett a hívők sokasága, hogy ott kérjék a gyógyulást, az erőt, a bátorítást és a reménységet a Fájdalmas Szűzanyától. A csodák hatására kialakult a búcsújárások és ünnepi körmenetek szokása. Mindez jelezte, hogy erősödik a hívek szívében a remény, a jövőbe vetett bizalom, hogy lepusztított hazánkban újra otthon érzik magukat a hívek, és vágynak életükben arra a lelki szépségre és harmóniára, amit a hitünkből meríthetünk.

2. A Fájdalmas Szűzanya tiszteletében beteljesedik az, amit Szent Lukács evangéliumában az agg Simeon jövendölt, amikor Szűz Mária bemutatta az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomban. „A te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35) – halljuk a prófétai szavakat.

Szent Bernát a Szűzanya dalnoka, Szűz Máriának a kereszt alatti különleges szenvedését Jézus szenvedésével hasonlítja össze. Ha a Fiú képes volt a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében együtt haljon meg vele? Krisztus szenvedése és kereszthalála az egyetlen és örök érvényű megváltó áldozat. Ez nyitotta meg számunkra az üdvösséget. Ám Szűz Mária szenvedése éppen Jézus személyéhez kapcsolódik. Krisztus szenvedése miatt állja ki édesanyja a legnagyobb kínokat, együttszenved vele. Jézus szívét a katona lándzsája már akkor döfte át, amikor a megváltó halott volt. Ez a szenvedés Krisztus lelkét, az Atya kezébe visszatért lelkét már nem érintette. Szűz Mária azonban élő és érző édesanyaként szemlélte a történteket.

Sejtelmes részletességgel szólt tehát az agg Simeon jövendölése, hogy Mária lelkét járja át a tőr. Igen, a lándzsa vasa Máriának nem a testét, hanem a lelkét sebezte meg. Ő volt az az ember, aki már akkor a szeretetben legközelebb állt Szent Fiához. Ő volt az, aki tudta, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott; tudta, hogy ő a Megváltó; hitt abban, hogy Isten ígéretei beteljesülnek. Mégis mintha mindennek az ellenkezője történt volna. Mintha Jézus titokzatos szavai is különleges értelmet kaptak volna: „Nem békét hozni jöttem, hanem kardot” (Mt 10,34). Igen! Jézus nem fegyveres harcot hirdetett. Ezt még Szent Péter is csak az olajfák hegyén értette meg. Az a fegyver, ami Jézussal a világba jött, az ellene fordított fegyver volt. Az ő igazsága azóta is újra meg újra a gyűlölet és az erőszak áldozata a történelemben. Követőinek szenvedése, a vértanúk helytállása kiegészíti (vö. Kol 1,24), új meg új helyzetekben ragyogtatja fel Krisztus szenvedését.

A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet tette életre képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt.

3. A Fájdalmas Szűzanya minden szomorúságunkban, betegségünkben, csüggedésünkben közbenjárónk. Egyénileg, de az Egyház közössége és népünk nevében is kérhetjük és kérjük pártfogó támogatását. Az ő azonosulása Krisztussal megmutatja, hogy hogyan nyer értelmet, hogyan törpül el minden fájdalmunk és keserűségünk, ha teljes szeretettel Jézushoz kapcsolódunk.               

– A Fájdalmas Szűzanya példaképünk a kitartásban, mert ott állt a kereszt alatt akkor is, amikor a tanítványok – János kivételével – már elmenekültek. Kérdezhetné valaki: „Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?” Kétségtelenül tudta. „Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?” Biztosra vette. „Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?” Nagyon is fájt.                                         

– Az ő hitét és szeretetét nem rendítette meg, hogy látszólag minden Jézus kudarcát mutatta. És amikor minden az isteni ígéretek ellenkezőjét látszott igazolni, ő mégsem rendült meg, hanem kitartott a hitben és a szeretetben. Hitt akkor is Szent Fiában!                          

– Ha a világ sok országában ma is, külső veszélyek és üldözések fenyegetik a keresztény embert, a nyugati világban a hit és az érdeklődés elvesztése, erőt vesz rajtunk a kísértés. Nem azért éljük át ezt a kiszáradást, mert felcsillan előttünk a jólétnek, az anyagiaknak, az utazásoknak, a műszaki alkotásoknak, a kényelemnek a lehetősége. Gyakran ennél is nagyobb a baj. Sokszor maga az ember változik meg bennünk. Eltárgyiasul. Mintha a szellemi és az érzelmi gazdagságunkat nyelné el a körülöttünk kavargó, mindent betöltő kínálat, hangzavar. 

- Isten szól hozzánk és minden embert az üdvösségre hív. Nekünk, keresztényeknek a beavatás szentségeiben megadja a Szentlelket, hogy felfogjuk a dolgok értelmét, megtaláljuk, megértsük vagy megérezzük az Isten akaratát, és kövessük is azt. De ehhez figyelnünk kell a szavára. Meg kell teremtenünk magunkban a csendet, hogy gondolkodni, értékelni, imádkozni tudjunk. 

Szűz Mária a gyermek Jézussal történteken el-elgondolkodott. Milyen mélyen és megrázóan gondolkodhatott el fiának szenvedésén! És milyen csodálatosan élte át a feltámadás örömét és a Szentlélek eljövetelét a tanítványokkal együtt!

Az életben eredményesek akkor lehetünk, ha Szűz Mária hitével, el-elgondolkodunk a velünk történteken, ha kutatjuk az élet helyzeteinek mélyebb jelentését, ha minden erőnket Isten akaratának keresésére, Isten szeretetére fordítjuk. Ha teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből szeretjük őt, embertársainkat pedig őérte ugyanúgy szeretjük, mint önmagunkat, akkor a földi zarándokúton át az örök üdvösségre vezet.

Fájdalmas Szűzanya, közbenjárónk és példaképünk, könyörögj értünk! Ámen.