Ahol kimondjuk az igent - 26.A.

A zsidóknál nagyon elterjedt volt az eskű, s különbséget tettek az eskű szövege szerint, hogy melyik eskű kötelez, melyik nem. Az Úr Jézus tiltja a felesleges eskűt. Ha a beszéd a mindenkor mögötte levő gondolatot fejezi ki, akkor felesleges az eskű. Ezért mondja: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való” (Mt 5,37). Isten társas lénynek teremtett. Ádám nemet mondott Istennek, de aztán megbánta bűnét. Ki akarta mutatni, hogy mégis Igen akar lenni. Ugyanígy tettek a későbbi korok emberei. Az igen-mondás formája az áldozat volt, így fejezték ki önmaguk átadását, életük igenjét. Isten nem szorult rá, de mégis szívesen fogadta, mert bennük az emberek szíve, igenje nyilvánult meg. Az embereknek ez a fajta igenje, önátadása mégsem volt elegendő, hogy Isten el is fogadja az embereket. Ennek oka, hogy bűnös az emberi szív, nem lelheti benne örömét az Úr. Ezért olyan áldozatot és papot adott nekünk, akinek az egész lénye színtiszta Igen. A pap és áldozatt egyszemélyben: Isten emberré lett Egyszülöttje. Áldozata a kereszt oltárán egyszersmindenkorra szóló, örökre elfogadott igen volt az emberiség részéről Istennek. Ehhez az Igenhez, Krisztuhoz kell csatlakoznia minden embernek, és ez történik meg a szentmisében. A szentmisén való részvételünk értelme, hogy magunkat az oltáron megjelenő, egyetlen áldozatát megújító Jézusunkkal átadjuk az Atyának. Változékony az emberi szív, ezért kívánja az Úr, hogy minden vasárnap megújítsuk igenünket, és egész héten meg is tartsuk. Ezért vagyunk az Egyház reményei, akik Isten szavában keressük az eligazítást, az Atyára találást (EN 58).

Ezekiel Isten igazságosságáról és irgalmáról beszél. (Ez 18,25-28) Komoly intelem a próféta szava: nemcsak az ősök bűnei nem terhelik az ember lelkét, hanem a múltban elkövetett saját bűnei sem, ha azokat megbánta. A megtérés – vagy a rossz útra térés – nem kollektív, hanem személyes tett. Mindenkinek a jelen állapota számít, az Isten eszerint ítéli meg. Mindenki kezdhet új életet, senki sincs elveszve. 

Ezt nyomatékozza Jézus nagykedden mondott példabeszéde egy atya két fiáról. (Mt 21,28-32) Az első fiú, aki igent mondott atyja kérésére, hogy a szőlőbe megy, de nem tette meg, ez a hitetlen zsidó világot személyesíti meg. Míg a második fiú, aki nemet mondott, később azonban megtette atyja akaratát, a bűnös, de hívő zsidókat és pogányokat jelenti. Az elöljárók a törvénynél leragadtak, de a vámosok és utcanők Keresztelő és Jézus szavára bűnbánatot tartottak. A jó szavakat kövessék a jó tettek. Csak együtt tetszenek Istennek, mert a szó és a tett a szív szeretetéből fakad. 

Szent Pál rámutat, hogy Jézus szeretete mennyei Atyja iránti mélyebb, mint a szavak és a tettek. (Fil 2,1-11). Istentől kapott feladatunkat teljesítsük Jézus példája szerint odaadóan és szeretettel.

„Tegyétek örömömet teljessé azáltal, hogy egyetértetek, egy szívvel szerettek...” Fil 2,2.