A pálosok élete

Szent Pál első remete rendje testvéreinek életéből hiányzik a keserűség és az unalom, de ott van az öröm és a derű, csend van náluk és nagy nyugalom. Mindenük közös és kedvesen társalognak, ennek gyönyörűségét érzi az, aki egy vagy két napig közöttük él. Napkelte előtt, még mielőtt a kakas sem kukorékol, amikor még alusznak, a halottakhoz hasonlítanak. Mihelyt a sekrestyés jelt ad, felkelnek, mindenki ellátja magát, állva szent kórusba tömörülnek, és kezüket fölemelve szent himnuszokat énekelnek. Mivel semmilyen étel nem terhelte meg gyomrukat és nem ittak túl sokat, álmuk zavartalan és józan. Mindez egy bizonyos önfegyelmezésből fakad. Az emberek között kétségkívül szenteknek és angyaloknak kell tartanunk őket. Ezért mihelyt felébrednek, azonnal fölkelnek, és a prófétai himnuszokat olyan szép összhangban és dallamosan, olyan ritmusban és hangversenyszerűen zengik, mint a méhek, hogy sem lant, sem síp, sem egyéb hangszer nem ad ilyen hangot.
Amikor mindenki még javában alszik és forgolódik ágyában, emezek énekelnek: "Dicsérjétek az Urat a mennyből" (Zsolt 148). Midőn pedig felkel a nap az egyik a szentségházhoz megy, a másik pedig ahhoz a mesterségnek és munkának szenteli magát, amelynek ismerője. Itt a művészek, építészek,, kőfaragók, szabók, vargák, kézművesek, festők, szoboröntők, márvánnyal dolgozók, bognárok, kőművesek, ötvösök, mozaikkészítők, aranyozók, ezüstművesek,ércöntők, másolók, illuminátorok, ácsok, pékek és szakácsok munkálkodnak gondosan fáradozva.
Amazok elkezdik a napi könyörgéseket, folytatják a reggeliekkel, majd a Szentírás olvasásával foglalkoznak. Vannak olyanok, akik jártasak az írás és a tanítás művészetében, és félrevonulva celláikba csöndesen könyveket írogatnak. Azután imádságot mondanak.  Ilyen a prima, a tertia, a sexta, a nona, a vesperás, a halottak vigíliája, a hét bűnbánati zsoltár, a tizenöt magán imádság és a szemlélődések. Tehát mikor mások esznek és vigadoznak, a remeték himnuszokat énekelnek. Sőt éjszaka is virrasztanak. Mellettük végül is nincs kibomlott hajú feleség, sem gyermekek, akik majdani árvaságukat síratják, szolgák sem vizslatják, hogy kilehelik-e lelküket, hanem szabad a lelkük, s csak arra az egyetlen egyre figyelnek, hogy utolsót lehelve az Úrnak kedvesen távozzék el.

Tekintse meg:  A pálosok Erdélybe jönnek