Szent János prológusa - egy nekrológban

Karácsony napi evangélium Szent János könyvének előszava. Amikor ezt látom-olvasom, mindig megelevenedik előttem Ft. Madarász Ferenc plébános alakja. 1983. július 1-jén hunyt el Nyárádtőn. Azelőtt egy évvel költözött legkisebb lánytestvére, Juliska családjához. Gyergyóalfaluban született 1921. augusztus 31-én tíz gyerekes családban. Elemi iskoláit szülőfalujában járta, majd a gimnáziumot Csíkszeredában és Kolozsvárt. A teológiai tanulmányait Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. 1948. június 20-án Márton Áron püspök szentelte pappá. Első állomáshelyén, Csíkszentdomokoson káplán. 1952. február 4-én letartoztatták, börtönben volt 1954-ig. 1956-ban mezőszentgyeli plébánosnak nevezték ki Marosludas melletti szórványplébániára, ahol kétkezi munkával igyekezett életet csiholni a közösségbe. Nem hiába volt a neve Madarász, mert nagyon szerette a szárnyasokat. Pávákat és gyöngytyúkokat nevelt. Amikor 1964-ben Csíkszentgyörgyre kerül plébánosnak, oda is vitte ezt a madárvilágot. Kántoriskolás diákként az ő udvarában láttam először pávákat. A gyöngytyúkok valóságos meteorológiai és útinfos intézet voltak. Megcsodáltam a többi szárnyast is. Ott hallottam, hogy a csíkszentgyörgyi legények a szüreti bál előtt mindig megkeresték a plébánost, hogy pávatollat kérjenek, mert az illett a legények kalapjába, az mutatott jól igazán. Onnan 1973-ban Csíkszentlélekre került. Oda is vitte a maga színes világát. Higgadt, csendes, elmélkedő, erőteljes, csontos, munkás ember volt. Szeretett olvasni, elmélkedni, szivarozni. Rendszeresen készítette prédikációs vázlatait. Példákat használt, s azt is feljegyezte, hogy melyiket mikor mondta el, ne hogy ismételje magát. Mégis az a hír járta, hogy nem rövid beszédei alatt bizony aludni is lehet. Értékelte a fiatal papokat. Engem is meghívott 1981-ben a fitódi haranglábnál tartott búcsún beszélni. Fényképet is készíttetett, amivel megajándékozott. Közben gyomor(rák) betegsége súlyosbodott. 1982-ben nyugdíjba vonult, pedig csak 61 éves volt. Ekkor Nyárádtőre jött Juliska húgához, aki Mezőszengyelen és Csíkszentgyörgyön is vezette a plébános atya háztartását. A lakás egyik szobájában misézett, amíg állapota engedte. Amikor fekvő beteg lett, naponta látogattam és áldoztattam. Amikor állapota súlyosbodott, akkor említettem, hogy fel kell készülnünk az elválásra. És van-e valamilyen óhaja a temetéssel kapcsolatban? - kérdeztem. Végrendelete rendben volt. Nem volt vagyona. Kérése az volt, hogy szülei sírjába, Gyergyóalfaluba temessék. És a kedvenc szentírási szakaszt, az evangéliumból olvassuk fel - ezt is megbeszéltük. Arra kért, hogy Szent János prológusa legyen. Neki ez a fogódzója. Az istengyermeki életet az Ige általa kaptuk, és rajta keresztül lett miénk az Isten gazdagsága és szépsége. Amikor szentségekkel ellátva meghalt, közöltem Ft. Trebits Jenő teológiai rektorral, a temetés szónokával, hogy kívánsága szerint a Prológust olvassák fel. Így is történt. Feri bátyám tudatosan készült a halálra. Írógépét a nyárádtői plébániának hagyta. Szerényen élt és szerényen távozott a földi létből az örök Életbe. Maradandó lett élete, akár csak a prológus.
Álljon itt rá is emlékezve a nevezetes Szent János-i előszó, másképpen prológus, amit az Egyház ma olvastatott.
**
Jn 1,1-18. "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ²ő volt kezdetben Istennél. ³Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. ⁴Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. ⁶Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. ⁷Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. ⁸Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. ⁹(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. ¹⁰A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. ¹¹A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. ¹²Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, ¹³akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. ¹⁴S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. ¹⁵János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." ¹⁶Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. ¹⁷Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. ¹⁸Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van."