A közösséget bomlasztó és összetartó erőkről

Egy közösségben, legyen az család vagy szerzet, ha szinte mindenki csak a maga javát keresi, ne csodálkozz senki azon, hogy ott nincsen béke és lemorzsolódnak.

Sokan azért sürgölődnek, hogy megadják a gyomruknak és szájuknak a magukét, de azokkal a dolgokkal, amelyeket Istennek kellene megadniok, a legkevésbé sem törődnek. Ezért állította Dániel, hogy a szolgaság első oka a bűn. (Nem hallgattunk az Úr szavára. Dán 9,14)

"De ha nem hallgattok rám, és nem tartjátok meg parancsaimat, ha elvetitek törvényeimet, figyelmen kívül hagyjátok utasításaimat, s megszegitek szövetségemet azáltal, hogy nem igazodtok előírásaimhoz, akkor én is úgy bánok veletek. Meglátogatlak benneteket remegéssel, sorvadással és lázzal, amely elemészti a szemet és kioltja a leheletet. Hiába vetitek el a magot, az ellenségeiteket fogja táplálni. Ellenetek fordulok, és elhullotok ellenségeitek előtt." (Lev 26,14-17)

Az Egyház énekli: "Nem fog ártani semmi csapás, ha nem uralkodik feletted a galádság."

Akik tehát vágyott békében és óhajtott nyugalomban kívánnak élni, teljes és tiszta szívvel tiszteljék Istent, aki semmi mást nem kíván az embertől csupán ártatlanságot, s ha valaki ezt felajánlja neki, az áldozott.

Isten az őt tisztelő tiszta szívét óhajtja szeplőtelen áldozatként.

Ilyen áldozat a lélek szelídsége, a tiszta élet és a jó cselekedetek. És annyiszor áldozol, ahányszor valami jó vagy jámbor dolgot cselekszel.

Az Isten oltárára a legnagyobbat kell helyezni: a hitet, a türelmet, az ártatlanságot, a tisztaságot, a mértékletességet.

Két dolgot kell felajánlani: az ajándékot és az áldozatot; az ajándékot örökre, az áldozatot időlegesen.

Ajándék a mi javaink. Az áldozat, amit az oltárra teszünk. A láthatatlan Istennek testetlent kell felajánlanunk. A mi ajándékunk  legyen a lelkünk épsége, az áldozatunk pedig a dicséret és a himnusz. 
(Összefoglalás pálosoknak XXVII. cikkelyből)

Tekintsd meg: A pálosok Erdélybe jönnek