Űrhajózás és Karácsony

A Szovjetunió 1961. április 12-én földkörüli pályára küldte az első Vosztok úrhajót Jurij Gagarinnal a fedélzetén. Az USA polgárait „frusztráció, szégyen és bizonyos fokig düh” töltötte el, hogy a Szovjetunió már megint ilyen látványosan megelőzte Amerikát.

Az amerikai elnök megkérdezte a tudósokat, hogy „mi az, amiben megverhetjük az oroszokat?” Ha a Holdra szállunk – válaszolták. Kennedy elnök ekkor meghirdette az Apollo-programot. „Célunk, hogy embert juttassunk a Holdra mielőtt az évtized véget ér”. A program 8 évig tartott és 46 milliárd dollárba került az amerikai adófizetőknek. 1969. július 20-án vasárnap közép-európai idő szerint délelőtt tíz óra tizenhét perckor a Sas leszállt a Holdon. Jó fél óra múlva Neil A. Armstrong, az expedíció civil parancsnoka, 300 ezer dolláros űrruhájában a Hold felszínére huppant, ahol méltóságteljesen kijelentette: „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” A jelenetet 528 millió ember látta televízión keresztül.

Néhány szkeptikus már 1961-ben azt kérdezte, az elnöktől: miért kell éppen a Holdra menni? Kennedy így válaszolt nekik a houstoni Rice Egyetemen: „Ezzel az erővel azt is megkérdezhetnék, hogy miért kell megmászni a legmagasabb hegyet. Miért kellett harmincöt évvel ezelőtt átrepülni az Atlanti-óceánon? Miért játszik meccset Rice Texas ellen? … Évekkel ezelőtt George Mallorytól, a nagy brit felfedezőtől, aki később a Mount Everesten halt meg, megkérdezték, hogy miért akar felmászni rá. Azt válaszolta: „Mert ott van.” Hát az űr is ott van, és … a hold is ott van, a bolygók is ott vannak, és a tudás és a béke iránti új remények is ott vannak.”

Ma advent 4. vasárnapja. Eljöttünk a szentmisére, mert mi tudjuk, hogy Isten dicsősége és az emberek békessége itt van, nem a Holdon. Ide nem kellett 46 milliárd dollár, sem 8 évi készület. Csak a szeretet legyen meg bennünk, akkor az Isten természetfeletti világába léphetünk. De felkészültünk-e lelkileg arra, hogy nagy vendégünket, az Istenfiát szentségi módon szívünkbe fogadjuk?