2012. 12. 12.

Valós és valótlan ígéretek között

 A közjó szolgálata a politika. A nagy angol drámaíró cinizmussal így definiálta: Politika, az ígérgetés tudománya. A megnyomorodott emberiségnek sok ígérgetője akadt. Viszont igazi vigasztalója csak Isten . Ő maga határozta meg ígéretei közlésének az idejét és beteljesedésének időpontját is. Az ígéret ideje Keresztelő Jánosig tartott, vele pedig megkezdődött, és tart mindvégig az ígéretek beteljesedésének az ideje. Isten ígéreteivel adósunkká tette magát, sőt írással is lekötelezte magát, és mintegy adóslevéllel lekötelezte magát. Azzal, hogy az Isten Fia a legnagyobb ígéretet beteljesítette, ti. azt, hogy önmagát adja nekünk és bűneinket eltörli, magához emel, ezzel minden adóslevelet átszegezett a kereszten. A végső célunk felé pedig szabadon haladhatunk. Ehhez pedig Jézus nemcsak útmutatónk, hanem utunkká lett, akin járnunk kell.  A vándor lépteit az út irányítja, nem a vándor az utat. A keresztény útját Jézus irányítja, miközben megtapasztalja azt a belső békét, amelyet a világ nem adhat. És örök életet is ad.
**
Lejárt a szavazással járó sok találgatás. A 32 induló alakulatból 4 jutott be a román parlamentbe. Az ígérgetések ideje lejárt. A demokráciában a hatalmat elméletben a nép széles körei gyakorolják.  Végsősoron csak egy több szavazatot kapott osztály, és nem a nép. Ígéreteik részben demagógia, azaz tetszetős, de hazug ígérgetés, valaki vagy valami ellen irányuló felelőtlen hangulatkeltés. Így volt a szavazás előtt és így van a szavazás után is.
Ha Jézust követjük, akkor a legjobb úton vagyunk, nem fogunk csalódni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése