 |
| Rembrandt: Az emmauszi vacsora - 1648 |
A hit az egész
vallásos élet középpontja és forrása. Isten a történelem Ura, ezért Istennek az
időben megvalósuló szándékára az embernek hittel kell válaszolnia. Krisztus
tanítványai pedig
»azok, akik hittek« (ApCsel 2,44) és »azok, akik hisznek« (1Tessz 1,7)
Benne. Akik a szentmise megcselekvésével igent mondanak életük értelmére, a
Jézusban kötött új és örök szövetségre és az Egyház közösségére is.
„Az
emmauszi tanítványok képe nagyon alkalmas arra, hogy átéljük a Szent
Eucharisztia misztériumát. Kérdéseink, nyugtalanságaink olykor súlyos
csalódásaink útján az isteni Zarándok ma is útitársunk, hogy az Írások
magyarázatával elvezessen Isten misztériumainak befogadásához. Amikor a
találkozás Vele teljessé válik, az Ige világosságát követi az a világosság,
amely "az élet kenyeréből" fakad, és Krisztus ezzel teljesíti
leginkább ígéretét:
»Veletek vagyok minden nap a világ
végezetéig« (Mt 28,20)” – írta Szent II. János Pál.
A zarándok Egyház
életének állandó központja: velünk van Krisztus. A "kenyértörés" –
ahogyan kezdetben nevezték az Eucharisztiát – örökre az Egyház életének
középpontjában van. Krisztus általa jeleníti meg halálának és föltámadásának
misztériumát minden nap a világ végéig. Benne személyesen Őt kapjuk, "az
égből alászállott élő kenyeret" (Jn
6,51), és Ővele nekünk adatott az örök élet záloga, melyben
megízlelhetjük a mennyei Jeruzsálem örök lakomáját.
A föltámadott Jézus
megjelenése az emmauszi tanítványoknak, segít abban, hogy figyelmünk
középpontjába az eucharisztikus misztériumnak azt az első szempontját állítsuk,
melynek mindig jelen kell lennie Isten népe áhítatában: az Eucharisztia a világosság misztériuma!
Milyen értelemben
állítható ez, és mi következik belőle a keresztény lelkiség és élet számára?
Jézus azt mondta
magáról, hogy Ő "a világ világossága" (Jn 8,12), és ezt életének két nagy eseménye, a színeváltozás és
a föltámadás nyilvánvalóvá tette, mert bennük fölragyogott isteni dicsősége. Az
Eucharisztiában viszont Krisztus dicsősége el van fátyolozva. Az Oltáriszentség
a legkiemelkedőbb módon "a hit
misztériuma". Mindazonáltal éppen teljes elrejtőzésének
misztériumával teszi önmagát Krisztus a világosság misztériumává, mellyel a
hívőt az isteni élet mélységeibe vezeti be. Szerencsés meglátás az, hogy
Rubljov híres Szentháromság ikonja az Eucharisztiát helyezi a szentháromságos
élet középpontjába (MND 11).
 |
| Andrej Rubljov: Szentháromság 1427 |
Az emmauszi
tanítványok történetében maga Krisztus mutatja meg "Mózesen kezdve az
összes prófétánál", hogyan beszélt "az összes Írás" személye
misztériumáról (Lk 24,27).
Szavai "meggyújtották" a tanítványok szívét, értelmük megvilágosult, s
megszabadították őket a szomorúság és a reménytelenség árnyától, és
fölkeltették bennük a vágyat, hogy vele maradhassanak: "Maradj velünk,
Urunk!" (Lk 24,29)
Az
emmauszi tanítványok kérésére, Jézus egy sokkal nagyobb ajándékkal válaszolt:
az Eucharisztia szentségével megtalálta annak módját, hogy "bennük
maradjon".
Az Eucharisztia vétele azt jelenti, hogy mélységes közösségre
lépünk Jézussal. "Maradjatok bennem, és én tibennetek" (Jn 15,4). E bensőséges és kölcsönös
egymásban "maradás" bizonyos
módon lehetővé teszi, hogy elővételezzük a mennyországot a földön.
Vajon
nem ez-e az ember legnagyobb óhaja? Nem ezt tűzte-e ki maga elé célként Isten,
amikor üdvözítő tervét megvalósítja a történelemben?
Ő oltotta az ember szívébe
az Igéje utáni "éhséget" (Ám
8,11), azt az éhséget, amely csak akkor szűnik meg, amikor az ember
teljes közösségre lép Ővele. A szentáldozás azért adatott nekünk, hogy
"jóllakhassunk" Istennel itt a földön, beteljesedést várva az égben.
Az eucharisztikus kenyér által nyer az Egyház új erőt küldetéséhez, és egyre
inkább ismeri fel az Eucharisztiában egész életének forrását és csúcsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése