III.Székely Kongresszus kapcsán

Magyar ember vagyok, a magyarság néptestéhez tartozom, mint ilyennek jogom, sőt kötelességem hozzászólnom létkérdéseihez – így kezdte jelentős tanulmányát dr. Nagy András. A másik amiért írtam – III.Székely Kongresszus, avagy amikor a szekér megelőzi a lovat – bejegyzésemet, hogy az öntetszelgésre hajlamos népünk fiai, ha nem sok figyelmet fordítanak a fenti jogcímen véleményt nyilvánítóra, mégis el kell olvasniok a kimondott igazságokat, mert a nagy mérlegre tevés ideje elérkezett. Nemcsak a nemzeti jobblét érdekében, hanem egyszerűen a lét és nemlét kérdéseinek válaszútján. 
Ha most nem látjuk meg magunkat valódi színeinkben, ha most sem mérjük le magunkat, hanem javaslatok szóvirágaival hintjük be ravatalunkat, akkor nem fogjuk meglátni az egyetlen utat és módot, amely a mostani mélységből esetleg kivezethet és a távoli jövőben még életet biztosíthat ennek a sokszor becsapott, kifosztott, megalázott népnek.

Most keménynek kell lenni és tárgyilagosnak önmagunkkal szemben. Meg kellene fontolnunk Márton Áron püspök intő szavát: "Kisebbségi sorban azonban a középszerűek rászabadítása a vezető helyekre nemzeti veszedelmet jelent." Megszólaltam, mert az egyház "egyedül áll őrt életünk folyama mellett, de mi hivatásának teljesítése közben is szurkáljuk" - mondotta a nagy püspök. És fel kell ismernünk, hogy "a földi élet acélbordázatát földöntúlról származó erkölcsi törvények alkotják". Ezek köteleznek. Ha mégis valakik megtagadnák, akkor az élet elszáradásával, alkotásaink összeomlásával is kell számolniok.

A huszonnegyedik óra utolsó negyedében vagyunk. Fogyunk, kivándorlunk - miért? Mert javaslatokkal és ígérgetéssel nem lehet megélni. Azt is tudjuk, akik maradunk, akik aggódunk: "Isten segítségén és két marokra fogott akaratunkon kívül más erők nem állnak rendelkezésünkre. De ezzel mindent megtehetünk, ha becsületes összefogással munkába állunk" - mondotta Áron püspök. 

Ez az, amit nem lehet nélkülözni, ahogyan a történelem viharában népünk megtanulta: "Segíts magadon és Isten is megsegít!" Nekünk össze kell fognunk, nem klikkezve kell társadalmi bajaink orvoslását keresnünk. Nem számíthatunk Európára sem. Volt alkalmunk látni, milyen bőkezűen fizet annak, aki "titkos paktumok nélkül" teljesítette hívatását az ő érdekében. 1916-ban nem akart békét, amíg fel nem darabolt 1920. jún. 4-én. Utána a nagyhatalmak játékszerévé lett népünk, 1956-ban pedig nem segített se Európa, se Amerika. Most sem! 
Nem lehetünk a nagyhatalmak tili-toló eszköze. 
Ismerjük fel, hogy magunkra maradtunk, ezért nekünk kell összefognunk Székelyföld életéért, közös akarattal a bajokat felmérni és mindenkit közös cselekvésre bírni. Tanácskozhatnak, tervezhetnek – úgy mond felkent emberek; nem vádolom, csak figyelmeztetem -, de ha nem a néppel közösen teszik, és nem a nép széles vezetőrétegének a bevonásával, akkor csak iratgyártók maradnak, semmi több. 
"A nép a szikla, amelyre egy nemzet élete biztosan épül." Porlasztó erejű ígéretekkel ne fúrjunk alája…

Megszólalok, mert egy haldoklásnak indult településen először megszűnik az óvoda, majd az iskola, eltűnik az adminisztráció, utoljára a templom marad árván, melynek szolgája, utolsóként hagyja el azt. Ezért akik a nép sebeit orvosolni akarják, hallgassanak az egyházra is, mert nemcsak a nép szívverését hallgatják papjaink és lelkipásztoraink, hanem segélykérő szavukat is. Vonják be az ügyek tárgyalásába és jobbításába mindazokat, akik a társadalom szolgálatára hivatottak. Mert közösen tartjuk kezüket a nép egyre lassuló pulzusán...

"Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából kitud termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni." (Márton Áron)

Megszólaltam és megszólalok, mert szüleim így neveltek, hitem is arra késztet, hogy az igazságot ki kell mondani, ha valóban segíteni akarok. 
Ezt teszem, mert nem nézhetem népem porladását...