Ma húsvéthétfőn az ünnep örömét aprópénzre váltva, a következőkről elmélkedhetünk:
Egy fiatal itáliai hajós az Atlanti óceán partján ismeretlen eredetű növényi
maradványokra lett figyelmes. Ekkor elhatározta, hogy hajóra száll és
felkutatja azt az ismeretlen földet, ahonnét ezek a növények Európa partjaira
vetődtek. Szívében ott élt a vágy: üzent a túlsó part. Királyi udvaroknak
kínálta fel szolgálatát, de csak a spanyol udvar bízott meg benne és hajókat
bocsátott rendelkezésére. Így indult el Kolumbusz Kristóf az ismeretlen világ
felé és felfedezte Amerikát 1492 októberében.
Isten nekünk is ad jeleket. Ilyen húsvéti jelek: az üres sír, az
összehajtott leplek és kendő, az angyalok jelenése, az asszonyok tanúsága, az
apostolok beszámolója.
Isten adta jeleket felismerjük-e és elfogadjuk-e? Ha hiszünk, akkor
elindulunk-e arra az üdvözítő kalandra, amelyre vállalkoztunk a keresztség
szentségében?
A keresztény emberek világszerte a feltámadt Jézus győzelmének
örvendenek. Mi is e győzelmet ünnepeljük minden szentmisében. A szentmisében
teljesen azonosulunk az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztussal. Hozzá
kapcsolódva fejezzük ki örömünket, tetszésünket, lelkesedésünket és hálánkat.
Minél nagyobb a minket ért megtiszteltetés, annál mélyebb formában szoktuk
hálánkat, örömünket kifejezni, és mégis úgy érezzük, hogy nem tudjuk még sem
kellőképpen viszonozni.
Húsvétunkat a feltámadás
világítja be. Ezért zengjük a
117,24 zsoltárból: Ezt a napot az Úristen adta. Örvendjünk és vigadjunk rajta! Két nagy eseményben szemlélhetjük az
embert: a születésben és a meghalásban, a lelki újjászületésben és a lelki
meghalásban. Ezekben az életeseményekben, vagy ami a kettő között van, abban
sem találkozunk mai ünnepünk tartalmával: a föltámadással. Ha valaki jó irányba
tereli életét, akkor szoktunk hasonló kifejezést használni: újjászületett,
életre kelt, föltámadt. De ezek a kifejezések is mind az evangéliumban
gyökereznek. Ami a feltámadást illeti, elmondhatjuk, hogy teljesen újszerű.
Olyannyira az, hogy sokan ma is hihetetlennek tartják.
A holtak feltámadását Isten fokozatosan nyilatkoztatta ki. A holtak
föltámadásába vetett reménységünk úgy jelenik meg, mint lényegi követelménye az
egész embert teremtő Istenbe vetett hitnek (KEK 992). Ugyanakkor a velünk
szövetségre lépő Isten fenntartja szövetségét Ábrahámmal és utódaival. Ebben a
kettős perspektívában fogalmazódott meg az ember feltámadásba vetett hite. A
Teremtés történet a léleknek Istentől való eredetét és ezzel halhatatlanságát
hirdeti. Utána fokozottan vallják: A mindenség királya föltámaszt minket az
örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg (2Mak 7, 9). A föltámadásról
csodálatos képet találunk Ezekiel prófétánál, a csontmezőről szóló látomásban,
amikor a holtnak vélt kiszáradt csontok újra megelevenednek. Az Úr Jézus
kortársai, a farizeusok is vallották a föltámadást, ellenben a szadduceusok
tagadták. Szent Pál apostol jól ismerte felfogásukat és ezt fel tudta használni
a maga védelmére.
Az Úr Jézus határozottan tanítja a föltámadást. A
szadduceusok kitalált történetére - ti. egy asszony hétszer ment férjhez -
Jézus így válaszolt: Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem
Isten hatalmát? (Mk 12,24). A feltámadás alapja az Istenbe vetett hit, aki „nem
a holtak Istene, hanem az élőké” (Mk 12,27).
Jézus azonban tovább megy: összekapcsolja a föltámadásba vetett hitet a saját személyével: „Én
vagyok a föltámadás és az élet” (Jn 11,24). Maga Jézus az, aki majd
feltámasztja az utolsó napon mindazokat, akik hisznek benne, akik eszik az ő
testét és isszák az ő vérét (Jn 5,24; 6,54). Már működése alatt jelét és
zálogát adja azzal, hogy néhány
halottnak (naimi ifjú, Jairus leánya, Lázár) visszaadta az életet,
hirdetve ezáltal saját feltámadását, ami a természetfeletti rendhez tartozik. Erről
az egyedülálló eseményről úgy beszél, mint Jónás jeléről, mint a templom
jeléről: előre meghirdeti feltámadását a halála utáni harmadik napra.
Az evangéliumi részben két kép tárul elénk: Az első kép az
asszonyokat mutatja be Jézus sírjánál. Ők a szeretet művét beteljesíteni
jöttek, és az angyal közlésére tudtak hinni. Mihelyt Jézus velük szembe jött és
őket megszólította, akkor leborulva hódoltak előtte. Átkarolták a lábát, azaz
befogadták életükbe és úgy mentek az apostolokhoz örömhírt vinni. A másik kép
az őrök bemutatása. Ők is jeleket láttak, de életük beszorult egészen a földi
dolgok közé. Megbízóikhoz siettek. A hatalomféltő zsidó főtanács úgy folytatta
tevékenységét, mint húsvét előtt. Akkor Jézust ítélték el, hogy az emberek ne
higgyenek benne. Pénzzel akartak diadalmaskodni, amikor Júdást lefizették. Húsvét
után azért tanácskoznak, hogy Jézus feltámadását valamiképpen tudják letagadni.
Elvtelen céljukhoz megoldást most is a pénzben leltek. Az őrök számára a hazugság
is megoldás volt, mert ezért pénz ütötte a markukat.
Akkor és ma Krisztus tanújának lenni nem más, mint
tanúskodni „az ő feltámadásáról”, meg arról, hogy az apostolok vele együtt
ettek-ittak „halálból való feltámadása után” (ApCsel 10,41). A feltámadásba vetett
keresztény reménységet a föltámadt Krisztussal történt találkozások fémjelzik.
Mi is feltámadunk mint Jézus, csak őáltala, ővele és őbenne. Szent Péter apostol pünkösdi beszédében erről szólt, idézte és
magyarázta a l6.zsoltárt. Isten mindenhatóságában majd megadja a
romolhatatlan életet testünknek, amikor Jézus feltámadásának ereje által
egyesíti lelkünkkel.
Ki fog
feltámadni? Minden ember, aki meghalt: Akkor
előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására... (Jn 5,29).
Miképpen? Szt.Pál a Fil
3,21-ben vallja: testünket hasonlóvá teszi
megdicsőült testéhez. Az 1Kor 15,35-53-ban hirdeti: ennek a romlandó testnek fel kell
öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.
Ételszentelés 2017 - Fotó - Kémenes Örs József |
Hogyan? Ez a"hogyan"
túlhaladja elképzelésünket és megértésünket; csak a hit szerinti élet által érthető és elérhető. Szent Iréneusz
vértanú vallja: Az Eucharisztiában való részesedésünk megadja testünk Krisztus
általi átalakulásának első ízét: testünk is, amely részesedik az
Eucharisztiából, többé nem romlandó, mert bírja a feltámadás reménységét.
Mikor teljesedik
be a feltámadás? Véglegesen az utolsó napon, a világ végén.
Addig viszont hittel valljuk: Krisztus feltámadt,
ezért mi is feltámadunk. Ezt a győzelmet
ünnepeljük húsvétkor és minden szentmisében. Így készülünk a boldog
találkozásra a feltámadt és megdicsőült
Krisztussal, hogy országában jobbjára állhassunk.Ételszentelés 2017 - Fotó - Kémenes Örs József |
Nézd meg:
https://szekelyhon.ro/aktualis/ezrek-az-etelszentelesen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése