Nagycsütörtök este a Millenniumi templomban

A fotókat Csúcs Mária készítette

Az Eucharisztia szerzését, Jézus új és örök, felbonthatatlan szeretetszövetségét ünnepeljük. Az apostolok csak az Úr Jézus feltámadása után visszatekintve érezték át ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. 
Így vagyunk most mi is, földi zarándokok, hogy Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent misztériumot, ahogyan nekünk adja magát, szóval kifejezni nem nagyon tudjuk, csak megsejteni engedi az Úr annak, aki helyes lelkülettel ünnepli e közösségteremtő szentséget. 
A Jézust szerető lelkek felismerik Urunkat e szentségben, aki belülről tanít és vezet. 
Isten szolgája Prohászka Ottokár püspök idézi az Élet igéiben Bona kardinálist: „Quid possunt docere libri, quod Deus praesens melior non doceat!” - „Mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő Isten jobban nem tanít". Ez a felismerés a hit ajándéka.

Hittel jöttünk össze a nagycsütörtök esti szentmisére, melyet Msgr. Tamás József püspök vezetett hét pap celebrálásával. 

Jézus megcselekedte a csodát az utolsó vacsorán. Ez a csoda az Eucharisztia, melyben szentségi módon a kenyér és bor színében önmagát adta apostolainak. Ez a legnagyobb csodának, Jézus keresztáldozatának és feltámadásának elővételezése. Szent Pál, a kései apostol közli, hogy az Úrtól kapta kinyilatkoztatásban az utolsó vacsora tényét. Az Egyház megértette, hogy Jézus önmagát tette áldozati báránnyá, amikor értünk adta életét. Aki  áldozatot hoz másért, az valamiben lemond a maga éltéről. Aki áldozatul adja magát másokért, az egészen lemond az életéről. Jézus istentisztelete az ő teljes engedelmessége és önátadása a mennyei Atyának. Az Egyház azt is megértette, hogy Jézus bevont a maga önfeláldozásába a szentmise rendelésével, hogy ajánljuk fel mi is Őt magunkért és vele együtt saját magunkat az Atyának. Amikor az utolsó vacsora emlékét ünnepeljük, misztikus módon megadjuk Istennek az Őt megillető dicséretet és hálát, s kieszközöljük magunknak a bocsánatot és Isten segítségét egész életünkhöz. Ezzel együtt kijutunk a földi vándorút megpróbáltatásai közepette a bűn rabságából Isten gyermekeinek a szabadságára. Bennünket gyermekeinek tekint Atyánk, így közvetlenül magunkat Neki adhatjuk Jézussal egyesülten. Az áldozat az újszövetségben az ember részéről önátadás, az Isten részéről elfogadás. Az áldozattá válás a legteljesebb élet megtalálása, szeretet partnerség Istennel, Atyánkkal. Emiatt lesz otthonunk ez a világ, amelyben istengyermekeként tudunk élni. 

A szentmisén azt kell tenni, amit Jézus tett (Jn 13,1-15). János evangéliumában az utolsó vacsorát úgy jellemzi a más három evangélium ismeretében, hogy ott Jézus különlegesen kifejezte szeretetét övéi iránt. A szeretet szentségével együtt Egyházára hagyja szeretete végrendeletét. Szent János az emberi kapcsolatot, a lábmosást emeli ki, mert ezzel kezdődik a Jézushoz tartozás. Innen lehet az önátadó-befogadó partnerségbe lépni az Atyával a Szentlélek által. 

A szentmise része volt a hagyományos lábmosás, a szeretetszolgálat kifejezése. 

    A püspök atya 13 elsőáldozásra készülő gyermek lábát mosta meg és megcsókolta.
  A szentmise oltárfosztással és rövid szentségimádással ért véget.

    A Szent Kereszt templom oltára előtt a 13 kisapostollal közös fotót készítettünk.  
    Azért volt 13 kisapostol, mert Mátyás is megérkezett. :-) 

Az elsősorban balról jobbra: Ferencz Csibi Róbert, Ötvös Szabolcs, Veress Dávid, Kajtár Örs Hunor, Msgr. Tamás József püspök, János Patrik, Gábor Eduárd Krisztián, Bilibók Csanád. A második sorban balról jobbra: Hegedüs István, Jánossy István, Ötvös Márk, Ladó Attila, Bomher Örs, Szőcs Bence, dr.Darvas-Kozma József esp.-plébános.
 

A szentmisére életünket kell elhoznunk, és mise után az életbe kell visszamennünk, hogy legközelebb gazdagabb, istengyermekségben érettebb életet hozzunk. A magunk életét és feladatait kell vállaljuk, az Istenemberrel egyesülten. Ahogy Jézus beletestesült ebbe a világba, hogy megszentelje, úgy mi is a szentmise megcselekvése és az áldozás által egybeasszimilálódunk Jézus életével.

Jézus megtiszteli tanítványait, hogy példája nyomán a szeretet tettei megmaradjanak az Egyházban és az Oltáriszentség ünneplése az ő szeretetének szentségi jelenléte legyen, sőt életük teljesen azonosuljon az ő szolgáló életével. Így növekszik a Titokzatos test és jut el egyre inkább a világ is teljességre.

Krisztus mivel jelen van az Oltáriszentségben, ezért van templomunk, oltárunk, papságunk, liturgiánk, mert minden az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusért van, Krisztus meg értünk. Mert Krisztus velünk van, ezért van életörömünk, életgazdagságunk. A sorvasztó világban, hogy úgy ne járjunk, mint a borberekiek, kérjük Urunkat, hogy maradjon velünk és legyen életünk és feltámadásunk.