Cél: A betegség és halál életünkbe illesztése. Első
élményem 1979-ben volt, amikor a kómás
állapotban fekvő Juliska néninek feladtam a betegek kenetét ... aki nyomban
visszanyerte öntudatát és tudta, hogy mit csináltam: feladta a szentkenetet!
A betegség és halál olyan
téma, amelyre egészséges és életerős fiatalok nem szívesen gondolnak. A
betegség, megpróbáltatás sok mindent kiválthat az emberből. Éppen ezért foglalkozzunk
vele.
1. A betegség olyan állapot, amely akadályozza az
emberi szervezet normális működését. Arra a sok miért-re próbálunk felelni,
amit az ember ilyenkor feltesz magának, a papnak, de végső soron Istennek: Miért éppen engem ért ez a betegség? Mivel érdemeltem
meg? … stb.
Leghamarabb büntetést látunk benne. Hiszen a bűn következménye. Sokszor
így van, de nem mindig. Lehet próbatétel (Jób), vajon önzetlenül ragaszkodunk-e
Istenhez, vagy üzleti módon fogjuk fel a vallásosságot? A vakon született
meggyógyításakor mondta Jézus: „sem ez
nem vétkezett, sem a szülei, hanem inkább Isten műveinek kell megnyilvánulni
rajta.” (Jn 9) A betegség oka többnyire Isten titka. Hiába kutatjuk. Amit
Isten megenged, azzal javunkat akarja.
2. Lehet-e haszna a betegségnek? Megtanít végességünkre és tehetetlenségünkre, hogy az orvosi segítség mellett
rászorulunk Istenre. Segít, hogy megismerjük magunkat és gondoljunk életünk
értelmére. Megtanuljuk, hogy embertársainkat is jobban becsüljük meg.
3. Hogyan viseljük szenvedéseinket? Nekünk
kell Istenhez vezető eszközzé tennünk. Isten akarata előtt meghajolunk, bízva jóságában, hogy
minden a javunkra válik (Lk 22,42). A szenvedést felajánlhatjuk a magunk és mások üdvösségéért: „ kiegészítem azt, ami ... (Kol 1,24).
4. A betegségben a gyógyító Jézussal találkozunk. „Hűséges az Isten … a
kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.”
(1Kor 10,13) A papok feladata, hogy a betegeket meglátogassák, imádkozzanak
velük és értük. Jézus szentséget is rendelt számukra.
5. A betegek szentsége, a szentkenet. Az apostolok olajjal megkenve sok beteget
gyógyítottak meg. (Mk 6,13) Szt. Jakab apostol írja: „Beteg valaki köztetek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok
imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima
megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett
el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok
egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5,14-15) A pap imádkozik, hogy: „E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az
Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és
erősítsen meg jóságosán!” (KEK 1513) A szentkenet előtt gyónni kell és utána
áldozni. Aki már nem tud beszélni, feltételesen fel kell annak is adni. A
betegek kenete sajátos kegyelmének hatásai: a beteg egyesülése Krisztus
szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára; vigasztalás, béke és erő a
betegség vagy öregség keresztény módon történő elviselésére; a bűnök bocsánata;
az egészség helyreállása; fölkészülés az örök életre való átmenetelre. (KEK
1532)
6. Hála a gyógyulásért. A 10 leprás egyike ment vissza hálát
adni (Lk 17,12-19).
7. A betegség felidézi a halál
gondolatát is, mert a halál életünk tartozéka. Memento
mori!
8. A hívő számára a halál az
Istenhez való végleges eljutás, a vele való találkozás pillanata. Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz
bennem, még ha meg hal is, élni fog.” (Jn 11,25)
9. A halál elfogadása
érdemszerzés, ha ez igazán Isten akaratának tudomásul
vétele, amikor magamat minden fenntartás nélkül Istennek adom. Én a valaki a
Valakinek! Így álljunk helyt a betegségben és a halálban, de
másokat is segítsünk ebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése