„Bátorság ahhoz, hogy Isten ígéretéért kockázatot
vállaljunk” – ezzel a felhívással indította Ferenc pápa a papi és
szerzetesi hivatások világnapjára írt üzenetét. A Szentatya rámutat, hogy az Úr
hívása az ígéretek hordozóivá tesz minket és egyúttal azt kéri, hogy vele és
érte kockázatot is vállaljunk. Az ígéret és kockázat alapján tárja elénk Szentatyánk
az első tanítványok meghívástörténetét (Mk 1,16–20). Minden meghívás egy
találkozásról szól. Jézus megpillantja a halászokat és közeledik feléjük… „Olyan pillanat ez, mint amikor azzal a
személlyel találkoztunk, akivel eldöntöttük, hogy házasságban megosztjuk
egymással az életünket, vagy mint amikor a megszentelt élet vonzását
megéreztük: egy találkozás meglepetését éltük át és ugyanebben a pillanatban
megsejtettük egy olyan öröm ígéretét, amely képes betölteni az életünket.”
Így fordult Jézus azon a napon a Galileai-tenger partján e halászok felé, és
rögtön egy ígéretet is tett nekik: „Emberek
halászaivá teszlek titeket” (Mk 1,17).
Isten megszólítása egyáltalán nem
valamiféle beavatkozás az ember szabadságába, nem egy reánk nehezedő teher,
sokkal inkább egy szeretetteljes kezdeményezés, amellyel Isten hozzánk fordul
és arra hív, hogy „szálljunk be” egy nagy tervbe, amelyben ő a részvételünket
kívánja. (Jn 10,27-30) A hivatás tehát meghívás arra, hogy azon az úton
kövessük Jézust, amelyet ő eltervezett a mi számunkra és a körülöttünk élő
emberek javára és boldogságára. (ApCsel 13,14. 43-52)
Természetesen e meghívás
elfogadása – a legnagyobb küldetésben való részvétel – a döntés bátorságát
kívánja. Az Úr hívásának követéséhez teljesen oda kell adnunk magunkat és
vállalnunk kell egy teljesen újszerű kihívás kockázatát, mindent hátrahagyva
(családot, barátokat, kedvteléseket), ami a mi kis hajónkhoz akar kötni és
megakadályoz abban, hogy egy végleges döntést meghozzunk. Mindez részünkről azt
a merészséget kívánja, hogy napról napra törekedjünk felfedezni a tervet,
amelyet Isten életünkről elgondolt, és bízzuk magunkat az Úr ígéreteire. (Jel
7,9. 14b-17)
A keresztény élet döntésekben
mutatkozik meg, amelyek nemcsak a mi egyéni utunknak adnak világos irányt,
hanem a társadalomban is hozzájárulnak Isten Országának növekedéséhez. Az Úrral
való találkozásban néhányan megérzik a megszentelt élet vagy a papi hivatás
rendkívüliségét. Ez a felfedezés egyszerre fellelkesít és meg is ijeszt... Nincs
annál nagyobb öröm, mint életünket az Úrért kockáztatni, egészen neki szentelni,
hogy művében részt vehessünk.
Tekintsünk Szűz Máriára, mert az ő életében a
hivatás egyszerre volt ígéret és kockázatvállalás. Ő Isten ígéretének hordozója
és beteljesítője. Nézd, a papok nem hibátlanok, de ők egy életet adtak itt le
nem mérhető hivatásra. És te milyen ígéretet hordozol szívedben?
„Örök életet adok nekik, nem
vesznek el soha...” (Jn 10,28)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése