Vasárnap a hivatásokról

„Bátorság ahhoz, hogy Isten ígéretéért kockázatot vállaljunk” – ezzel a felhívással indította Ferenc pápa a papi és szerzetesi hivatások világnapjára írt üzenetét. A Szentatya rámutat, hogy az Úr hívása az ígéretek hordozóivá tesz minket és egyúttal azt kéri, hogy vele és érte kockázatot is vállaljunk. Az ígéret és kockázat alapján tárja elénk Szentatyánk az első tanítványok meghívástörténetét (Mk 1,16–20). Minden meghívás egy találkozásról szól. Jézus megpillantja a halászokat és közeledik feléjük… „Olyan pillanat ez, mint amikor azzal a személlyel találkoztunk, akivel eldöntöttük, hogy házasságban megosztjuk egymással az életünket, vagy mint amikor a megszentelt élet vonzását megéreztük: egy találkozás meglepetését éltük át és ugyanebben a pillanatban megsejtettük egy olyan öröm ígéretét, amely képes betölteni az életünket.” Így fordult Jézus azon a napon a Galileai-tenger partján e halászok felé, és rögtön egy ígéretet is tett nekik: „Emberek halászaivá teszlek titeket” (Mk 1,17). 

Isten megszólítása egyáltalán nem valamiféle beavatkozás az ember szabadságába, nem egy reánk nehezedő teher, sokkal inkább egy szeretetteljes kezdeményezés, amellyel Isten hozzánk fordul és arra hív, hogy „szálljunk be” egy nagy tervbe, amelyben ő a részvételünket kívánja. (Jn 10,27-30) A hivatás tehát meghívás arra, hogy azon az úton kövessük Jézust, amelyet ő eltervezett a mi számunkra és a körülöttünk élő emberek javára és boldogságára. (ApCsel 13,14. 43-52) 

Természetesen e meghívás elfogadása – a legnagyobb küldetésben való részvétel – a döntés bátorságát kívánja. Az Úr hívásának követéséhez teljesen oda kell adnunk magunkat és vállalnunk kell egy teljesen újszerű kihívás kockázatát, mindent hátrahagyva (családot, barátokat, kedvteléseket), ami a mi kis hajónkhoz akar kötni és megakadályoz abban, hogy egy végleges döntést meghozzunk. Mindez részünkről azt a merészséget kívánja, hogy napról napra törekedjünk felfedezni a tervet, amelyet Isten életünkről elgondolt, és bízzuk magunkat az Úr ígéreteire. (Jel 7,9. 14b-17)

A keresztény élet döntésekben mutatkozik meg, amelyek nemcsak a mi egyéni utunknak adnak világos irányt, hanem a társadalomban is hozzájárulnak Isten Országának növekedéséhez. Az Úrral való találkozásban néhányan megérzik a megszentelt élet vagy a papi hivatás rendkívüliségét. Ez a felfedezés egyszerre fellelkesít és meg is ijeszt... Nincs annál nagyobb öröm, mint életünket az Úrért kockáztatni, egészen neki szentelni, hogy művében részt vehessünk. 

Tekintsünk Szűz Máriára, mert az ő életében a hivatás egyszerre volt ígéret és kockázatvállalás. Ő Isten ígéretének hordozója és beteljesítője. Nézd, a papok nem hibátlanok, de ők egy életet adtak itt le nem mérhető hivatásra. És te milyen ígéretet hordozol szívedben?

„Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha...” (Jn 10,28)