A csodákat művelő avagy Te csodatévő!
Alázat, alázatosság erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának,
teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen. Ellentétes
vétke, hibája a gőg.
Nagy Frigyes (1712-1786) porosz király egyszer meglátogatta a Berlin
melletti Spandan börtönét, s megkérdezte mindegyik rabot, miért került ide.
Természetesen mindenki ártatlannak mondta magát. Csak egy őszinte ember akadt
köztük, aki megvallotta, hogy eléggé gyenén büntették bűnéhez képest. Erre a
király mosolyogva így szólt: „Te szegény fickó, akkor mit keresel
ennyi derék ember között itt? Ki veled innen!” És kegyelemben részesítette az őszinte embert.
1. Az
alázat igaz önismeretből fakad, mely megóv az elbizakodottságtól. A
szerzetességben az alázat a tökéletesség fokmérőjének bizonyult.
A
hívő ember számára az alázat nem
csupán egy az erények között, hanem alapmagatartás az Istennel és az
embertársakkal való kapcsolatában.
Japánban
egy jezsuita hithirdető nagy sokaság előtt beszélt, amikor egy ember a hit
iránti gyűlöletből odament és leköpte. A hithirdető zsebébe nyúlt és
zsebkendőjét elővette és letörölte. Beszéde végén hozzá ment egy fiatal ember
és azt mondta: „Az olyan tanítást, amely ennyi szeretetet és alázatot tanít,
csak isteni tanítás lehet.”
2.
Szent
Antal hajóra szállt 1220 decemberében, és
Marokkóba ment hithirdetőnek. Lángolt a lelkek megmentéséért és a vértanúság
vágya lobogott benne. Sikerült biztos partot érnie, de súlyos betegségbe esett
s a telet a kikötőben ágyban töltötte. Alázatosan be kellett látnia, hogy az
Úristennek más tervei vannak vele. Tavasszal haza akart térni, hajóját azonban
a vihar Szicília partjaira sodorta – olvassuk életrajzában.
Szicíliában megtudta, hogy a rendalapító 1221 pünkösdjére
egyetemes káptalant hívott össze Assisibe. Örvendett előre annak, hogy szemtől-szemben
láthatja rendjének alapítóját, az evangéliumi szegénység apostolát. Húsvét után
elindult félig betegen a hosszú és fáradtságos útnak. Mint a három ifjú
imádságában, Azarja mondja: „hogy elnyerhessük irgalmadat.
Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket.” (Dán 3,39) Amíg Assisi fele vándorol, lelkében egyengeti az Úr
ösvényét, és eltávolít útjából minden akadályt, mert a megtört és alázatos
szívűeknél is ott van az Úr, s új életet ad az alázatos lelkeknek, és új életre
kelti a megtört szíveket – ahogy Izaiás hirdette (Iz 57,14-15).
Az alázatos Antal tudatában van Istentől
való függésének, a maga gyengeségének, és félő tisztelettel törekszik Isten
útján járni, az emberekhez pedig szelíd és szerény lenni. Az alázatosakat
megvigasztalja és fölemeli az Úr. (Zsolt 147,6) A pünkösdi káptalanra úgy
érkezett, hogy teljesen Istenre hagyatkozott. Eltökélt szándéka: „Semmit nem kérni és semmit vissza nem utasítani.”
3.
Antal a káptalan alatt látta
Ferencet, az azonban a jelenlévő ötezer testvér között igazából észre sem
vehette. A káptalannak vége let és mindenki megkapta beosztását. Antal alázatos
tartózkodása és elcsigázott külseje miatt a többiek valami utolsó, tudatlan
testvérnek nézték. Vele nem törődött senki, végül a romagnai tartományfőnök, Gratianus
meghívta, s a Forli melletti Montepaulo remeteségbe helyezte. A név is mint egy
előjel, ómen - kis hegyet jelent.
A remeteségben kezdődött szolgálata alatt az
alázatossági, önmegtagadási és bűnbánati gyakorlatokat az Úr Jézus tanítása
szerint élte meg. Szándékához híven az evangéliumról elmélkedett: Isten országa
az alázatosaké (Mt 5,5), a tanítványnak oly kicsinek
kell lennie, mint a gyermek, hogy naggyá lehessen (Mt 18,4). Krisztus
alázatát tartotta szem előtt, ami a kereszthalálban teljesedett be, s
meglátta, hogy lényeges összefüggés van az alázat és az engedelmesség között (Fil 2,5-11): amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát
az igazságos bíróra (1Pt 2,23) és a szenvedésből engedelmességet
tanult (Zsid 5,8).
4. Antal
a föl-föltámadó kísértésekkel
keményen elbánt, s mindig az Úrra gondolt, aki tanítványai lábát mosta.
Tudományát, képzettségét most is sikerült eltitkolnia, mert a hatalmas Isten alázata követésre vár. Azután az ember
gyengesége és bűnei miatt is legyen alázatos.
Az alázatos Antal kilenc hónapon át végzi a neki osztott
feladatot a konyhán. Mosogat és engedelmesen szolgál, nem panaszkodik, nem akar
karriert építeni, nem a saját magánéletét akarja széppé, barátságossá vagy
kényelmessé tenni, hanem hittel és szeretettel az Úrra tekint. Az Urat tartja
szem előtt, aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon
és életét adja váltságul sokakért (vö. Mk
10,45). Nem könnyű, de ilyen a szent alázatosság.
A 16. században, Néri Szent Fülöp
korában történt: Róma közelében az egyik kolostorban volt egy apáca, aki nagy
föltűnést keltett, mert állítólag természetfölötti látomásai és elragadtatásai
voltak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utána a dolognak. Fülöp
rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fülöp pedig anélkül, hogy
köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az apáca
visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a számára fölháborító kérés ellen.
Akkor Fülöp nyugodtan fölállt: ,,Már nem
is fontos lehúzni! Elvégeztem a feladatomat” – mondta, s azonnal visszatért
megbízóihoz. ,,Az a nő nem szent –
tájékoztatta őket –, és nem is tesz
csodát, mert hiányzik belőle a legfontosabb, az alázatosság.”
Szent Antal szarkofágja |
5.
A
testvéri szeretet és szolgálat
nem hiteles alázat nélkül. Szent Pál a rómaiakhoz írt levél 12. fejezetében az
Istennek tetsző életről szól. Üzenete minden korban és mindenkinek szól.
Annyira szeretem, hogy pontosan idézem: ,,Szeressetek
tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri
szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg
egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak
szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az
imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak,
gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne
átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek
egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű
emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.” (Róm 12,9-16)
6.
Az
alázatos embert Isten felmagasztalja. Történt,
hogy Forliban a domonkos szerzeteseknél ünnepséget tartottak, amelyen valakinek
beszélnie kellett volna. Váratlan helyzetben senki sem vállalkozott, mert senki
sem készült rá. Erre a ferences főnök Antal testvérnek parancsolta meg, hogy
hirdesse Isten igéjét. A rögtönzött szentbeszéd elhangzott, és az egész
hallgatóságot ámulatba ejtette. A tudatlannak nézett Antal lelkének
kincsestárából, az Ó- és Újszövetségi szentírásból, valamint az egyházatyák
tanításából a kincsek sokaságát hozta elő. Az alázatos Antal engedelmeskedve
elöljárójának, mert Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét tekintette,
szívebőségéből beszélt. Mindenki megállapította, hogy alapos tudással
rendelkező, csodás hatású hitszónokot hallgattak. Tartományfőnöke erre egész
Észak-Itália szónokává nevezte ki, Szent Ferenc pedig ezt a megbízást egész
Itáliára adta. A kilenc hónapi rejtett, Istennek szentelt élet, a konyhai munka
mellett megedződött alázat, lámpatartóra került. Ezzel kezdetét vette a kilenc
évig tartó szünet nélküli misszió, amelyben “tette a csodákat”, mert megvolt
benne az alázat.
Alázatos Páduai Szent Antal – könyörögj érettünk!
Csíkszereda, 2019. május 7.
Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése