A ’80-as évek elején egy nyári
vasárnap, Feigl Mátyás nyugdíjas gyergyóhodosi plébános prédikált a Nyárádtői
templomban. Akkoriban kezdődött el a hírhedt falurombolás. A hívek el voltak
keseredve. A lelkiatya Isten erejére hivatkozva bátorította a híveket. Egyszer
csak a szentbeszédét megszakítva az ambótól (az Ige asztalától) hirtelen a templom főbejáratához
ment. Nem tudtuk, hogy mi történik. Mindenki ő utána nézett. A kijárati ajtónál
megfordult, felmutatott a szentély boltívére írt mondatra és azt kérdezte: mi
van oda felírva? Amíg a hívek olvasták a feliratot: Veletek vagyok mindennap a világ végéig! (Mt 28,20), ez alatt Matyi bácsi
visszament az ambóhoz és így szólt: „Nahát,
mit féltek? Ámen.” A hívek ezt a prédikációt megjegyezték.
Napjaink népszerű rendezvényei
a világra szóló sport versenyek. A kontinentális- vagy világversenyek győzteseit
dobogóra állítják, és a nézők tiszteletadása közepette, éremmel jutalmazzák.
Milyen felemelő érzés, ha versenyzőink kapják az arany érmet és utána a himnusz
akkordjaira felvonják a piros-fehér-zöld lobogót. Magasztos pillanat nekünk. Nagy
megtiszteltetés a sportolóknak.
Áldozócsütörtökön, Urunk
mennybemenetelekor az emberiség nagy győzelmét ünnepeljük. Az Üdvözítő feltámadását
követő, 40 napos időszakot lezáró búcsújelenése. Különös, hogy itt nincs zászlólengetés,
érem osztás, sem himnusz. Mégis liturgiánk a feltámadt és a mennybe felment
Krisztusról szól. Világszerte Hitvallásunkban mondjuk/énekeljük, hogy Jézus „felment a mennybe, ott ül a mindenható
Atyaisten jobbján.” Jézus örök győzelme ettől fogva a miénk is. A prefáció
szavaival mindörökké hirdetjük: „Reménységgel
tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy követhetjük a mennybe, ahová
mint az Egyház feje és az élet szerzője érkezett.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése