Az 1933-as év
nagy szenzációt hozott mind a régészet, mind a biblikus tudósok számára. Ebben
az évben kerültek elő az ún. Lákisi-levelek, amelyeket cserepekre, osztrakonokra írtak Kr. e. 587-ben.
Lákis két évezreden át Palesztina egyik legrégibb, hadászatilag kulcsfontosságú
városa volt. A honfoglalás során Józsue foglalta el, majd Salamon fia Roboám
erőddé építette. Szancherib asszír uralkodó Kr. e. 690 körül elfoglalta, s ezt
ninivei palotájának falán megörökíttette. A babiloni hadjárat során Kr. e.
586-ban esett el Jeruzsálem elfoglalása előtt. A Kr. e.-i 2. században végleg elpusztult.
Romjait 1932-ben kezdték feltárni. Itt találtak rá a fent említett Lákisi-levelekre.
A levélváltás Jáus várparancsnok és Jeruzsálemben tartózkodó tisztje, Hósájáhu
között folyt. Ezek fontos tudósításokat tartalmaznak a közeledő végveszedelemről.
Egyiptom Babilon elleni lázadásra biztatja Judea királyát. A király és a vezető
emberek vakon követik Egyiptom utasítását, anélkül, hogy számolnának az
egyenlőtlen erőviszonyokkal. Egy vékony réteg, Jeremiás próféta vezetésével
alkotja a békepártot, és a feltétlen meghódolást tanácsolja. Ebben a drámai
légkörben íródtak a levelek. A beosztott azt írja: „Jeremiás tudja, amit tenni készülnek...” A levél megnevezi a prófétát,
akire nem hallgatnak, akinek életére törnek. Ez visszatükrözi,
ami a mai olvasmányban van: „Ölesd meg kérünk
ezt az embert, mert szánszándékkal megbénítja a városban maradt harcosok
kezét...” (Jer 38,4-6. 8-10) A király pedig tétova ember, mindig annak ad igazat,
akivel éppen beszél, aki mindenkivel és minden áron békét akar. Aki így tesz,
talán sokáig, élete végéig ellavíroz a békesség vizein, de mocsárszagú, poshadt
béke ez, amely mélyén zavaros minden. Az egyetlen valódi béke, békességben élni
önmagammal, ahogy Balassi kérte: „Adj már
csendességet, lelki békességet,/ mennybéli Úr!” Ehhez három dolog kell:
kiállni az igaz és a jó mellett, és megőrizni a szeretetet. Vagyis hűségesnek
kell maradnunk a lelkiismeretünkhöz. Ez nemcsak erőss egyéniséget, akaraterőt kíván, hanem bölcsességet is. A
lelkiismeret azt is megköveteli, hogy a jót akarjuk, a meggyőződésünket
kövessük, a békességet keressük és lehetőleg mindenkivel szeretetben éljünk.
Vannak dolgok, amikben semmiféle békesség kedvéért nem engedhetünk, nem
térhetünk le az igaz útról csak azért mert egyik családtagunk, vagy vezető azt
szeretné, hogy falazzunk valami nem tiszta ügyben. Vagy maradjunk némák a
békesség végett. Ezért mondja Jézus: „Azért
jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.” (Lk 12,49-53) Jeremiás Isten szavához
hű maradt. A szentlecke Krisztust állítja elénk örök példaképül. Ő az Atya
akarta önmagához maradt hű, s azokért is meghalt, akiknek kénytelen volt
ellentmondan és „most az Isten trónjának
jobbján ül.” (Zsid 12,1-4) Lelkiismeretesen vívjuk meg az életben ránk váró
küzdelmeket.
„Juhaim hallgatnak szavamra ... és a nyomomban járnak.” Jn 10,27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése