A sáfár számadása - Sáfárok, vagyonkezelők, intézők vagyunk. A Bibliánál
maradva, a sáfár szavunk, talán a népet irányító kormányzó „šôphèt” szóból származik. Jézus Krisztus maga is „sáfár”, az Atya
dolgainak „intézője”. Bűnösként is szeret, ezért is vállalt közösséget velük. Nem
a bűneinket, hanem minket szeret és meg akar menteni. Ezt világosan tanítja a
zúgolódó farizeusoknak és írástudóknak (elveszett juh, elgurult drachma és tékozló
fiú) három példabeszédében. Ezek után tanítványaihoz fordult és nekik a „feljelentett
sáfárról” szóló történetet mondja. (Lk 16,1-13) Ez a sáfár hűtlen, csaló és
önző. Evilági távlatokban gondolkodik, Istenben nem hisz, ura vagyonát
felelőtlenül kezeli, de cselekvésében következetes. Most, amikor tudja, hogy
elveszik állását, ezért újabb lopással, ura kárára enged el mások adósságából,
hogy azok az emberek megkedveljék őt, és később jót tegyenek vele. „Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy
okosan járt el.” A világfia bűnös ember, de találékony és okos. A maga
módszerei szerint járta útját. Csaló volt, és csalóként érte el a céljait.
– Mit
tanulnunk a sáfártól? Jézus azt mondja tanítványainak és nekünk, hogy a
világosság fiaiként legyünk okosak, találékonyak és emberségesek, de nem a
bűnben, hanem Isten dolgaiban. Legyünk emberségesek, de ne csalással és
érdekből, hanem szeretetből segítsünk másoknak.
A sáfár tudta, hogyha ura
minden adósának – még ha csalással is – az adósságból elenged, azok viszonozni
fogják szívességét. Ezért a világfiai – még ha önzően, érdekből is – felhasználják
a másokon való segítés látszatát. Jézus arra tanít, hogy földi dolgainkat
használjuk Isten- és a felebaráti szeretet gyakorlására. A jótékonyság által
szerezzünk kincseket a mennyben. Mi hívő emberként korunk társadalmi és
szociális problémáira – a szegényekkel szemben elkövetett szívtelenségekre (Ám
8,4-7) –, csakis Jézus tanítása szerint kereshetünk megoldásokat, válaszokat és
az alapján cselekedhetünk.
– Az igazán okos ember nem ragad le a földi
dolgoknál, hanem mindig előre tekint, az örök élet és ítélet távlatában
cselekszik. Ezt az előretekintést, Urunktól kell kérnünk ahhoz, hogy bölcsen meglássuk
a megoldásokat, hasonlóan Pál apostolhoz, aki mindig az előtte lévő célt nézte:
Isten „azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére... Ezért kaptam a küldetést, hogy
hírnök és apostol legyek a pogányok tanítója hitre és igazságra.” (1Tim
2,1-8) Ugyanígy nekünk is meg kell értenünk saját utunkat, ami az örök életbe
vezet. Ez a hit, a remény és a szeretet útja, amit Jézus jelölt ki számunkra.
Ragaszkodjunk
Őhozzá „az út, igazság és élethez”,
aki elküldte az igazság Lelkét, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól. Vele már
elkezdődött az ítélet a világban, bár tökéletes beteljesedése dicsőséges
visszatérésével valósul meg.
„Jézus szegénnyé lett értünk, hogy általa gazdaggá
legyünk”. (2Kor 8,9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése