1968. december 24-én az Apollo 8 űrhajó a Hold körüli pályára állt. A három
űrhajos egészen váratlanul egy-egy szentírási idézettel köszöntötték a föld
lakóit: „Kezdetkor
teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség
borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött” (Ter 1,1). A világ
áll, mert Isten akarta, teremtette. Minden teremtmény Istentől jön és Istenben
lakozik. Ez a hivő emberekben mély tiszteletet ébreszt minden létező iránt.
Környezeti lelkiséget hoz létre, amely gondosságot, gyengédséget,
figyelmességet jelent minden teremtmény iránt. A teremtés mindmáig folytatódik
az Atya gondviselésében, a Fiú megváltó kegyelmében és a Lélek egyesítő
erejében. A látható és láthatatlan teremtés kezdeténél Isten ingyenes szeretete
van, még az általunk nem ismert más lehetséges világokénál is, és az isteni
személyek egymásközti viszonya felöleli az egész teremtett Univerzumot.
A szent főangyalok ünnepén tekintsünk a
tisztán szellemi Univerzumban lévő testvéreinkre, az angyalokra. A Szentírásból
ismerjük, hogy
Isten teremtett angyalokat
is, személyes,
tisztán szellemi,
halhatatlan teremtményeket, akik értelmesebbek és hatalmasabbak, mint az ember. Az
angyalok „szolgáló lelkek, azok szolgálatára rendelve, akik majd öröklik az
üdvösséget” (Zsid 1,14). Az angyaloknak tulajdonított szerep nem változott. Ahogy
a szentmise könyörgésében valljuk: „a
mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket”.
Az
angyali univerzum előtt Isten feltárta további teremtői tervét, ami próbatételnek bizonyult (2Pt 2,4). Az angyalok közül többen, büszkeségi döntés és
visszafordíthatatlan gyűlölet folytán, fellázadtak Isten ellen; szerettek volna
mindent és mindenkit a pusztulásba és a semmibe rántani: ezek a démonok, fejük
a Sátán. Ellenfelük Mihály főangyal az isteni igazság megtestesítője, a
választott nép angyala, aki mennyei háborút vívott a sátánnal a világ teremtése
előtt. Levetették az őskigyót, ezzel lefokozták, s hatalma végzetesen
összezsugorodott, csak a földre terjed ki, ott
is meghatározott időre (Jel 12,7-12a).
Az angyalok szerepe valójában Jézus Krisztus kinyilatkoztatásánál világosodik meg. Krisztus a szent angyalok feje (Kol 1,16), mellette állnak, mint
hírvivők vagy szolgálattevők: Máriának angyal viszi az üdvözletét (Lk
l,26), Betlehemben az angyalok dicsérik Istent és hirdetik az Üdvözítőt (Lk
2,13). Az evangélisták megemlítik Jézusnak az angyalokkal
való bensőséges érintkezését: szolgálnak Jézusnak a pusztában (Mt 4,11; Mk 1,13), jelen vannak
haláltusájában (Lk 22,43) és
hirdetik feltámadását (Lk
24,4k). Jézus úgy emlegeti őket, mint valóságos és tevékeny
lényeket, akik az emberek fölött őrködve
is látják az Atya arcát (Mt 18,10). Nem ismerik az utolsó ítélet napját, mert
az az Atya kizárólagos titka (Mt 24,36 p), de ők lesznek végrehajtói (Mt
13,39-49; 24,31). Már most osztoznak Isten örömében, amikor a bűnös megtér (Lk
15,10). Jézus beszél szerepükről;
eljövendő dicsőségében, második eljövelének napján az angyalok fogják kísérni
(Mt 25,31); elküldi őket, hogy összegyűjtse a választottakat (Mt 24,31) és
kiűzze a kárhozottakat az Országból (Mt 13,41k). 
Szent Péter óva int mindenkit: „Józanok
legyetek és vigyázzatok. Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott
kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a
hitben” (1Pt 5,8k).
Kérjük a szent angyalokat és királynőnket, a Szűz
Anyát, hogy vezessenek ki bennünket „az
új pogányság sötétségéből a Szentlélek világosságába.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése