Szent Bernátnak különös
látomása volt egyszer, amint szerzeteseivel éjjeli karimádságát végezte. Minden
szerzetes mellett látott egy angyalt, aki jegyzeteket készített az imádságról.
Az angyalok némelyike arannyal írt, mások ezüsttel, tintával, vízzel, sőt
többen semmit sem írtak.
Az Úr megmondotta szentjének e látomás jelentését.
Akik arannyal írtak, az izzó lelkű imádkozókról készítettek jegyzeteket, akik egész
lelkükből szerették Istent.
Az ezüstírás jelentette, hogy ezeknek imádsága
tiszta ugyan, de nem tökéletes.
Akikről tintával írtak, azoknak buzgósága
nagyon gyenge volt, s csak megszokásból imádkoztak.
Akikről vízzel írtak, azoknak
imádságát csak a száj mondotta, mert közben a szív hiú gondolatokban merült el,
s nem is gondolt Istenre.
Akik pedig semmit sem írtak, azt jelentik, hogy a
mellettük ülők egyáltalában nem imádkoztak, mert mindig idegen gondolatokkal
foglalkoztak és nem is gyarlóságból, hanem öntudattal és szándékosan.
Szent
Bernát örült sok buzgó fiának, de szomorkodott, hogy nem hiányoznak közöttük a
hanyag és szórakozott imádkozók sem.
Ima az őrangyalhoz:
Őrangyalom, szívből kérlek,
Légy vezérem, amíg élek,
Ments meg engem bűntől, bajtól,
Ne hagyj el a halálomkor.
Mindig jóra figyelmeztess,
Úgy vezess a jó Istenhez.
Ámen.
Légy vezérem, amíg élek,
Ments meg engem bűntől, bajtól,
Ne hagyj el a halálomkor.
Mindig jóra figyelmeztess,
Úgy vezess a jó Istenhez.
Ámen.
**
Az őrangyalhoz Isten angyala, aki őrzőm vagy,
akire bízott az isteni kegyesség,
világosíts fel, őrizz, kormányozz
és vezess engem a mai napon. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése