Szereda-szeretet - Csedő István a nevem, főállású nyugdíjas szolgája vagyok a jó Istennek. Ez
az állapot nem azt jelenti, hogy a pap nem csinál semmit. Sokkal inkább azt,
hogy nagyon változatos és kiterjedt a tevékenységi területe. 2008-2014 között
még utolsó plébániámon, Tekerőpatakon dolgoztam nyugdíjasként, de amióta
főállású nyugdíjas lettem 25- 30 helyen szolgáltam, segítettem. És most még
tágabb lett a tett-határ, elért Csíkszeredába is néhány hónapra.
Csíkszentgyörgyön születtem 1945. március 29-én. Hárman voltunk testvérek.
Elemi iskoláimat szülőfalumban végeztem.
Az elvégzett Kántoriskola után nem jelentkeztem teológiára. Így lettem két évig kántor, a nemrég leégett atyhai templomban, majd négy évig tisztviselő itt Csíkszeredában a Malom és Pékipari vállalatnál.
Lelkileg azonban nem voltam nyugodt, vívódtam magamban a teológia gondolatával. Kevésnek éreztem azt, amit akkor csináltam, és a végső döntést 1969-ben hoztam meg, egy osztálytársamnak az első miséjéjén. Nagy hatással volt rám a szentbeszéd és ott mondtam ki magamban, hogy addig nem megyek ki abból a templomból, amíg nem döntök: a papság, vagy végleg szakítani ezzel a gondolattal. És Isteni sugallatra, s Istennek hála, a papság mellett döntöttem, amit soha nem bántam meg, s ha ma kellene kezdjem az életet, ma is ezt választanám. 1975-ben szentelt pappá Márton Áron pk. úr. Papi jelmondatom: „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18) Káplánként két évig Szászrégenben, majd egy évet Sepsiszentgyörgyön dolgoztam. Első plébánosi helyem a mezőségi Katona volt, 1978-1983., majd Tür-Balázsfalva, 1983-1996.
Az elvégzett Kántoriskola után nem jelentkeztem teológiára. Így lettem két évig kántor, a nemrég leégett atyhai templomban, majd négy évig tisztviselő itt Csíkszeredában a Malom és Pékipari vállalatnál.
Lelkileg azonban nem voltam nyugodt, vívódtam magamban a teológia gondolatával. Kevésnek éreztem azt, amit akkor csináltam, és a végső döntést 1969-ben hoztam meg, egy osztálytársamnak az első miséjéjén. Nagy hatással volt rám a szentbeszéd és ott mondtam ki magamban, hogy addig nem megyek ki abból a templomból, amíg nem döntök: a papság, vagy végleg szakítani ezzel a gondolattal. És Isteni sugallatra, s Istennek hála, a papság mellett döntöttem, amit soha nem bántam meg, s ha ma kellene kezdjem az életet, ma is ezt választanám. 1975-ben szentelt pappá Márton Áron pk. úr. Papi jelmondatom: „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18) Káplánként két évig Szászrégenben, majd egy évet Sepsiszentgyörgyön dolgoztam. Első plébánosi helyem a mezőségi Katona volt, 1978-1983., majd Tür-Balázsfalva, 1983-1996.
A Székelyföldre vágytam. Ekkor neveztek ki Gyergyótekerőpatak-i
plébánosnak, ahol 2014-ig dolgoztam, s most már a hatodik éve nyugdíjasként
segítek ott, ahol szükség van segítésre, és ahová hívnak.
Így vagyok most 75
évesként Csíkszeredában kisegítőként.
Szeredát azért vállaltam el, lélekben mindig csíki maradtam és maradok. S ha majd a jó Isten hív, Neki is azt fogom mondani „mintha Ő nem tudná”, hogy csíki vagyok, Csíkból jöttem, fogadjon be a mennyországba.
Szeredát azért vállaltam el, lélekben mindig csíki maradtam és maradok. S ha majd a jó Isten hív, Neki is azt fogom mondani „mintha Ő nem tudná”, hogy csíki vagyok, Csíkból jöttem, fogadjon be a mennyországba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése