Bemenni a szűk kapun

A széles és keskeny útról szóló példázat kifejezi azt, hogy életünk során jó és rossz hatások érnek minket, isteni és gonosz erők is hatnak ránk és folyamatosan formálnak. Az egyik az üdvösségre vezet, a másik a kárhozatba. Sorsunk pedig a mi szabad döntésünktől függ. Isten, aki minden teremtményét üdvözíteni akarja, szabadnak teremtett minket, és akarja szabadságunkat, hogy teljes szívvel a jó mellett, sőt a legfőbb jó, azaz Isten mellett tudjunk dönteni. Minél inkább tesszük a jót, annál inkább szabadabbak leszünk. Isten olyan szabad emberekről álmodik, akik felelősséget tudnak vállalni, és vállalnak is magukért, környezetükért, és az egész világért. De Isten irgalmas szeretete a nem szabadokra is kiterjed, akik kényszerhatására, félelemből, tudatlanságból, kábítószer befolyása alatt vagy belerögződött megszokásból cselekszenek. Az irgalmas Isten naponta nekik is fölajánlja a szabadságot, így bármikor szabaddá lehetnek. Minél többet tudunk a jóról, minél inkább gyakoroljuk magunkat a jótettekben, annál jobban  eltávolodunk a bűn szolgaságától. 

Szent Ágoston mondta: „A jó ember szabad, még ha rabszolga is. A gonosz pedig rabszolga, még ha király is.” 

Minden keresztény, aki nem Jézusra figyel, azon a bizonyos széles úton jár. Jézusra kell figyelni, aki a szenvedése felé haladva is tanít. Az üdvözülés felől érdeklődőknek nem felel, de figyelmezteti: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.” (Lk 13,24-30) Jézus szűknek mondta az Isten ország kapuját, de oda az irányt úgy jelölte meg, hogy népszerűtlenül, keresztjét hordozva, egyedül halt meg a kereszten. „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Mert a keskeny út és a szűk kapu maga Jézus! Ő az, aki összegyűjt minden népet és nyelvet, és közülük is választ papokat és követőket. A papság megváltoztatásával az ószövetség rendje átalakul az újban. (Iz 66,18-21) Jézussal járni, keresztünkkel nyomába lépni, gúnyolóinknak megbocsátani, ez is a krisztusi keskeny út és a szűk kapu. Nem egyszerű, mert Krisztus nem a szavai által jelenik meg a világban, hanem az odaadó szeretet tettei által. A krisztusi útról napjaink gátlástalan világában nagyon hamar le lehet lépni. Nem könnyű még a Szent Ferenc-i imát is elmondani, ha követni akarjuk Krisztust. Ugyanis ezen az úton van kereszt is, gúnyolódás is. Mégis vigasztaljon meg minket a hű fiaknak szóló ígéret. (Zsid 12,5-7. 11,13) Ha komolyan vesszük Krisztus követését, akkor többet tapasztalunk meg Krisztus sorsából, mert életünk szembesíti az embereket Krisztus igazságával és a szeretet főparancsával. Akik hűen követik Jézus hívását, azok lesznek majd az elsők Isten országában.

„Isten úgy bánik veletek, mint fiaival…” Zsid 12,7.