V. Alfonz portugál király leányának, a
szép és jóságos Johannának kezére többen is pályáztak. Így XI. Lajos francia
király fia, továbbá Miksa osztrák főherceg, a későbbi császár és III. Richárd
angol király. Atyja értésére adta, nagyon szeretné, ha a három uralkodó
valamelyikének nyújtaná a kezét. De Johanna másra vágyott. Egyik nap jó
alkalomra várt és így szólt atyjához: „Atyám, tudom, lehetnék császárné,
királyné. De ma lelkem eléállítottam kérőimet s megkérdeztem őket egymásután:
»Vajjon sohasem fogod szívem megszomorítani?« S mintha mind azt válaszolták volna: »Az életben nem, de életed utolsó órájában igen,
akkor hullani fognak könnyeink.« Ekkor
megjelent előttem egy negyedik kérő, aki nincs az eddigi kérők névsorában
feljegyezve. Azt mondta nekem: „Hercegnő, válassz okosan. Kezemet nyújtom neked
én is, akinek szintén van birodalmam és koronám; én vagyok az egyetlen, aki
sohasem halok meg és aki a halálban sem hagy el téged.” – Most atyai
szeretetedre kérlek, mondd meg leányodnak, kit válasszak!” Erre Alfonz
megindultan ölelte keblére leányát s így szólt: „Johanna, drága gyermekem,
válaszd az örök királyt!” És a hercegnő a domonkosrendi apácák kolostorába
lépett, mint Árpád-házi Szent Margit.
Életünk alakulását éppen úgy meg kell
tervezni és végbevinni, mint egy építkezést vagy mint egy háborút – ezt tanítja
Jézus. (Lk 14,25-33) De amint az építkezéshez megfelelő anyagiak, a háborúhoz
kellő katonaság szűkséges, és ezek hiányában jobb el sem kezdeni a dolgot, így
vagyunk az emberi kapcsolatainkkal is. Mindenütt a teljes odaadás szükséges. A
mennyei lakomára Isten mindenkit meghív, az útszéli koldust is, de a belépés
teljes elszántságot kíván. Ha a rokoni kapcsolatok, vagy saját földi érdeke
akadályt jelentene valaki számára a Krisztus-követésben, még azokat is háttérbe
kell szorítani Krisztus szeretete miatt. Ezt a tornyot meg kell építeni, az
üdvösségünket el kell érni, erre vagyunk rendelve. E nélkül boldogok nem
lehetünk. De számot kell vetnünk azzal, hogy minden erőnket igénybe kell
vennünk ennek a célnak elérésére. Ezt a harcot meg kell vívnunk, sőt a győzelem
is biztos, csak minden elérhető eszközt fel kell használnunk. Isten ezért
adta szívünkbe a bölcsesség Lelkét: „Csak
így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.” (Bölcs 9, 13-19)
Az
igazi bölcsesség annak felismerése, hogy Krisztusért érdemes mindent feláldozni,
és csak vele lehet az élet értelmét megtalálni. De ezt csak a mindent odaadni
kész lelkület valósíthatja meg. (Filem 9b-10. 12-17) Ilyen Krisztus egyháza,
kiállt a világtörténelem elé a kereszt „oktalanságával és botrányával”, és
küzdelemben áll a bűnnel, a rosszal s az emberi gyengeségekkel. És vállaja a
megbélyegzéseket, mintsem szolgáit a konkoly írtására engedje.
„Aki nem veszi vállára keresztjét és nem
követ ...” Lk 14,27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése