E helyet Isten megszenteli - Csúcs Mária
Ünnepel a Makovecz Imre tervezte csíkszeredai templom
A Millenniumi templom búcsúünnepére készül a
csíkszeredai Szent Kereszt egyházközség. Nyolc évvel ezelőtt, 2003. október
18-án szentelték fel Boldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
Emlékeimben él nemcsak a felszentelés ünnepe, hanem a templom építésének számos
mozzanata is. Sokszor eszembe jutottak azok a pillanatok, amelyek a tervezőhöz,
a nemrég elhunyt Makovecz Imre építészhez kapcsolódnak. A világszerte elismert
művész büszke volt e munkájára, nemcsak azért, mert alkotásáról a szakmabeliek
elismeréssel szólnak, hanem azért is, mert a csíki közösség örömmel fogadta,
szereti azt.
Makovecz Imrét még az 1990-es évek elején
kérték fel Csíkszereda főtérén egy új templom tervezésére, de a felkérést
később lemondták, tudtuk meg Darvas-Kozma József esperestől, akit 2000-ben
nevezték ki a csíkszeredai Szent Kereszt egyházközség plébánosává. Ő akkor
erkölcsi kötelességének tekintette a régi csűrtemplom helyére újat építtetni,
és úgy döntött, Makoveczet kéri fel a munkára. „Telefonon kerestem meg, kértem
egy negyedórás találkozót tőle. Abból két és fél óra lett” – emlékezett vissza
a budapesti építésszel való első találkozójára az esperes. Akkor azt kérte a
tervezőtől, hogy „olyan millenniumi templomot tervezzen, amely tükrözze
nemzetünk ezeréves múltját, és a II. vatikáni zsinat szellemében azt is
kifejezze, hogy mi egy közösség vagyunk, egy család Jézus Krisztus körül. Így
született meg a két tornyán évszázadokat jelölő öt-öt kereszttel díszített,
belső terében központi oltáros, centrális teret alkotó templom. Imre bátyánk
értette a gondolatainkat.
Mi értettük az ő nyelvét, egymásra találtunk!
És tudta azt, hogy nem vagyunk gazdagok, ráadásul akkor a pénz is
elértéktelenedett. Munkáját ingyen, ajándékba adta. Azért, hogy az akkori
szabályok szerint a tervet se kelljen itthon honosíttatni, egyik csíkszeredai
tanítványa és munkatársa, Bogos Ernő tervező vállalta a vele való
együttműködést. Ez költség- és egyben időkímélő döntés is volt.”
Makovecz Imre szívesen fogadta a csíkiak
felkérését. Erről egy évtizeddel ezelőtt készített interjúnkban beszélt: „Egy
anyaországinak, ha bevallja, ha nem, van egy keserű vonzódása azokhoz, akik már
nem az ő országában élnek, de akiket a testvéreinek tud. Ha az embert így
megkeresik, nem bír pénzt kérni. Elsősorban a papnak kell gratulálnom. Annak az
elszánt, kiváló esperesnek, aki ezt a templomot minden körülmények között meg
akarta építeni. Felmérte a szükségességét, és nem volt nehéz dolga, mert
tódulnak ide a hívek. Sokkal több ember akar az Isten házába bejutni, mint
amennyi befér abba a kicsi műemlék templomocskába és a fűtetlen-széljárta
színbe, ahol a -30 fokos hidegben is fohászkodtak.”

(Vasárnap 201-oktober-23/351.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése