Növeld bennünk a hitet!

Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak – mondta Jézus. Nyomban arra figyelmezteti apostolait, hogy vigyázzanak magukra és senkit meg ne botránkoztassanak. De ha valaki hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy: bánom! Bocsáss meg neki. Az apostolok átlátják, Jézus komoly dolgot kér tőlük. Ugyanis Kr.e. 2000 óta Hammurápi törvénye a ius vagy lex talionis, a tálió elv van érvényben, az ószövetségben is. Ez olyan büntetőjogi alapelv, mely szerint a bosszúnak, a büntetésnek ugyanolyan jellegűnek és mértékűnek kell lennie, mint amilyet a büntetendő cselekmény okozott. A mai szemmel rugalmatlannak tűnő tálio elv rendkívül jelentős volt: egyrészt korlátozta az elszenvedett jogsérelmekért vehető elégtételt, gátat szabott a határ nélküli bosszú intézményének; másrészt a kollektív felelősségről az egyéni felelősségre való átmenetet munkálta. Jézus pedig a nagylelkű ellenségszeretet parancsát emeli a tálio elv fölé. Ezért az apostolok arra kérik az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” (Lk 17,5-10)

A hit nem más, mint az ember válasza Istennek. Éber, halló szívre van szüksége annak, aki hinni akar. Isten sokféle módon keres kapcsolatot velünk. Minden emberi találkozásban, minden megindító természeti élményben, minden látszólagos véletlenben, minden kihívásban, minden szenvedésben Isten nekünk szóló rejtett üzenete lakozik. Még világosabban lelkiismeretünk szavában fordul felénk. Ezért kell nekünk is barátként válaszolnunk, és hinnünk neki, teljesen bízni benne, megtanulni Őt egyre jobban megérteni, és akaratát feltétlenül elfogadni.

Az apostolok kérése helyénvaló, mert a hit Isten ajándéka. Megkapjunk, ha bensőségesen kérjük. A hit valóban növekszik, ha egyre jobban hallgatunk Isten szavára, és élő kapcsolatban vagyunk vele az imádságban. Az ember hite szabad akaratot és világos értelmet követel, amikor beleegyezik az isteni meghívásba. A hit tökéletessé lesz, amikor hatékonnyá válik a szeretetben. 

A mustármag nagyságú hit erejéről, Jézus kezeskedik. A hit természetfölötti erő, amelyre szükségünk van, hogy elnyerjük az üdvösséget. Ahogy a hivatást is erősíteni kell, úgy a hitet is. Timóteus Pál kézföltétele által hivatali kegyelmet kapott, mely tartós, állandó jellegű, de nem feltétlenül állandó intenzitású. Néha a hamu alatt izzó parázshoz hasonlít, melyet fel kell szítani. (2Tim 1,6-8. 13k) Pál a maga tanúskodását, szenvedését, fogságát említi. 

Hasonlóan tanúskodhatunk mi is Krisztusról a Szentlélek erejével. A választott nép azon fiai, akik hitből éltek, sokszor megtapasztalták, hogy Isten ígéretei beteljesednek. (Hab 1,2-3. 2,2-4) Ha hiszünk, ha Isten van az első helyen életünkben, ha bennünk él Krisztus szeretete, akkor megtapasztaljuk a mennyei boldogság előízét; akkor terjesztjük Isten országát és meg fogjuk kapni az örök életet.

„Az Úr igéje örökké megmarad...” 1Pt 1,25.